Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
A mezőgazdasági fejlődésnek az eddig vízzel borított területek felszabadítása új perspektívákat ígért. Különösen a leginkább árvizes területeken, ahol a síkvidéki adottságok a földművelést legjobban segítették. A szükséges munkaerő és a belső piac a lakosság számának növekedésével e megyékben az országos átlagnál is nagyobb mértékben állt rendelkezésre. 1850—1857 között a népsűrűség a vizsgált területen a következőképpen alakult: a/1850/51 14. táblázat megye neve 2 terület km népesség fó'/km2 Bács 11 854 549 560 46,36 Békés-Csanád 5 342 252 649 47,29 Bereg-Ugocsa 4 803 189 773 39,51 Bihar 10 976 417 061 37,99 Csongrád 3 288 156 629 47,64 Győr 1 317 87 181 66,19 Heves 2 941 171 015 58,15 Moson 2 054 70 942 34,54 Sopron 3 276 203 196 62,02 Szabolcs 6 977 295 451 42,35 Szatmár 5 836 238 003 40,78 Szolnok 3 203 93 737 29,26 Tolna 3 609 205 763 57,01 Torontál 6 798 343 152 50,48 Zemplén 6 051 258 275 42,68 ÖSSZESEN 78 325 3 532 387 45,10 6/ Az összesítésből látszik, hogy míg országos viszonylatban csekély fejlődésről beszélhetünk, addig az árvízveszélynek kitett, de a sík terület miatt földművelésre alkalmas megyék lakossága erőteljesebben növekedett. Csökkenésről csupán a nehezen összehasonlítható új megye, Szolnok és a hegyvidék szélén fekvő Zemplén megye esetében beszélhetünk, ellenben Békés, Csongrád, Heves, Szabolcs, Torontál megyékben a 19.század közepén az országosnál jelentősebb fejlődés következett be. Hasonló a helyzet az 1850-es években is. 112
