Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
b/1857 15. táblázat megye neve népesség fő/km2 változás 1828-hoz % Bács 596 009 50,28 * 3,92 Békés-Csanád 299 740 56,11 + 15,47 Bereg-Ugocsa 184 424 38,40- 1,11 Bihar 574 920 52,37 + 16,57 Csongrád 186 752 56,79 + 21,53 Győr 89 970 68,31 + 3,81 Heves 180 039 61,21 + 22,12 Moson 76 621 37,30 ♦ 14,66 Sopron 212 580 64,89 + 10,90 Szabolcs 346 248 49,62 + 17,25 Szatmár 249 000 42,66 + 4,05 Szolnok 109 329 34,13 — Tolna 215 881 59,81 ♦ 21,52 Torontál 389 692 57,32 ♦ 6,84 Zemplén 254 863 42,12 1,31 ÖSSZESEN 3 966 068 50,64 ♦ 5,54 V Ha azonban összevetjük a megyék lakosságának gyarapodását az 1785— 1828 és az 1828-1857 közötti, nagyjából azonos hosszúságú periódusban, kiderül, hogy a fejlődés üteme e területeken is lelassult. Míg a 18.század végén, 19.század elején a leggyorsabban fejlődő megyék népsűrűsége csaknem duplájára emelkedett (pl. Bács, Torontál, Csongrádi megyében) a 19.század közepén a három évtized alatt a vizsgált területen maximálisan 20% körül volt a növekedés. A lakosság megélhetését csak a belső tartalékok felhasználásával, a termőterület növelésével lehetett biztosítani. A megyék lakossága meg is tette a szükséges lépéseket, és gyarapította mezőgazdaságilag hasznosított földjeit. Ezek aránya 1855-ben a következő volt: 113
