Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

PALEOCAPA olasz mérnök javaslatát is felvette programjába. Egyes érdekeltek továbbra is elégedetlenek voltak a VÁSÁRHELYI-féle javaslattal. A kettő között az volt a fő különbség, hogy VÁSÁRHELYI a folyón 120 átvágást és teljes mederszabályozást javasolt, míg PALEOCAPA egyelőre csak 21-et,ésőa töltések építését tartotta fontosabbnak.236/ A békétlenkedő érdekeltek úgy látták, hogy az utóbbi terv végrehajtása, a töltések építése jobban védi a birtokot még abban az esetben is, ha szélesebb ártereket kell hagyni, mint mederszabályozás esetén. A Tisza-völgyi Társulat ülésein a központi választmány tagjai és az egyes vidéki szervezetek három-három küldöttje vett részt. A választmány megbízása három évre szólt, és felügyeleti tevékenységét a Tisza-szabályozás kerületi hivatalain keresztül gyakorolta. Hivatalnoki kara három osztályra tagolódott: a középponti igazgató az ügyvitelt, a főmérnök a technikai szakot vezette, a középponti könyvelő pedig a számadásokat ellenőrizte. A társulatok (vidéki osztályok) vezetése hasonló feladatokat látott el. A Tisza-völgyi Társulat mint központi szerv gondoskodott a rendelkezésre álló anyagi eszközök felosztásáról, döntött szabályozási tervek készítésében. A vidéki társulatokat közvetlenül a kerületi hivatalok irányították. KECZKÉS KÁROLY javaslatára nyolc kerületi hivatalt (vízszerkezetet) hoztak létre. E hivatalok véleményezték a társulatok szabályozási elképzeléseit, egyeztették azokat különbségek esetén.

1848-ban még utaltak ki pénzt a sóalapból a tiszai munkákhoz, 2 3 7/ sőt a délvidéki harcokat követően hadifoglyokat is küldtek.238/ 1849-ig azonban mindössze kilenc átmetszést kezdtek meg, és 107 km hosszú, többnyire befejezetlen töltést építettek, majd a munka itt is teljesen abbamaradt.239/ A földmunkások, napszámosok, pallérok és az irányító műszakiak legjobbjai egyaránt katonának álltak, hogy az ellenségtől védjék először hazájuk földjét, amit korábban a Tisza áradásaitól kívántak megóvni. A munka folytatására csak a következő évtizedben kerülhetett sor.

109