Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
VÍZIMUNKÁLATOK AZ ABSZOLUTIZMUS IDEJÉN (1849-1867) IV. 1. A MEZŐGAZDASÁG A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS IDŐSZAKÁBAN A 19.század közepétől az ország polgári fejlődése következtében megváltoztak a gazdasági-társadalmi haladás mozgatóerői, és átalakultak azok a feltételek is, amelyek a további műszaki munkálatokat lehetővé és szükségessé tették. A polgári forradalom felszabadította a jobbágyságot, és a feudális kötöttségek megszűnésével a faluhatár átrendeződött. A területek újraosztása tagosítással járt együtt. A nagybirtokosok egy tagban kívánták megkapni földjeiket, míg a volt jobbágyok általában ragaszkodtak a háromnyomásos rendszer fenntartásához. Mindnyájuk érdeke volt azonban, hogy az árvizektől védve, használható állapotban vegyék birtokba területeiket. A jobbágyfelszabadítás után a nagybirtokosok még mindig óriási hányadot foglaltak el az ország termőterületéből, bár gazdaságuk zöme rét, legelő és erdő volt. A szántók 64,36; a szőlők 90,32; a rétek 68,84%-a tartozott a 100 holdnál kisebb birtokokhoz. A nagybirtokosok területeiket bérlőknek adták ki, ami kezdetben csak rablógazdálkodást eredményezett. A nagy- és kisbir- tokon, a bérelt és saját földeken a továbblépéshez megfelelő mennyiségű tőkére és munkaerőre volt szükség. A jobbágyfelszabadítás a határhasználatban eleve sok változást eredményezett. A közös legelőket feltörték, mivel azok jelentős része a volt jobbágyok és zsellérek tulajdonába került, akik megélhetésük érdekében kénytelenek voltak rátérni az intenzívebb gazdálkodásra. A mezőgazdaság fejlődéséhez a szabad munkaerő rendelkezésre állt. A volt jobbágyok nem kaptak nagyobb területeket, mint amivel korábban is rendelkeztek, ugyanakkor robottal nem tartoztak, és így munkaerejük felszabadult. A nagybirtokosok költségei megnövekedtek. A nemesi kiváltságok eltörlésével megszűnt a korábbi adómentesség, és a bérmunka nagyobb arányú igénybevétele miatt a termelési költségek mind nagyobbak lettek. A nagybirtokosok egyre gyakrabban fordultak hitelért a különböző bankokhoz, és a felvett összegeket jelzálog-formájában birtokaikra táblázták. Az 1850—1860-as években az Osztrák Nemzeti Bank monopolhelyzetben volt, 1867-igjelzálog- kölcsönei több mint nyolcszorosára emelkedtek, és 1866-ban már 82 milliót tettek ki. A magyar bankok és takarékpánztárak csak a kiegyezés után fejlődtek.1/ 110
