Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)
A mappáció sikeres végrehajtása jelentős műszaki teljesítmény volt. A feladat nagysága és személyi gondok miatt azonban e munka nem volt olyan egységes, mint a Körös vagy később a Tisza esetében. HUSZÁR kíméletlen szigorát VÁSÁRHELYI nagyvonalúsága követte, majd HIERONYMI foglalta rendszerbe kettőjük eredményeit. Szabályozási tervet, az egész folyóról vízrajzi leírást egyikük sem készített, sőt — mint láttuk — nem maradtak fenn ártéri kimutatások sem. Az eredmények azonban megbízhatóak és pontosak voltak, kiindulási alapot adtak a további munkához. A Duna mellékfolyóinak szintezése szintén az 1830-as években fejeződött be. A Rábát - mint később tárgyalni fogjuk - megyei mérnökök mérték fel, a Vágón és a Garamon a főigazgatóság munkatársa, KECZKÉS KÁROLY dolgozott, a Drávánál és a Muránál VAUTHIER LIPÓT vezetésével 1835-től folyt a mappáció. VAUTHIER munkatársai számára külön utasítást készített, bár ők a Dunától kerültek át, és a feladat nem volt számukra ismeretlen. 1835 és 1840 között — szintén az építészeti főigazgatóság állományába tartozó — ZORNBERG LAJOS vezetésével folyt a Száva és a Kulpa szintezése. A Tisza felmérése az 1830-as árvizet követően indult meg. Az érdekelt megyék és községek a károk miatt kérvényekkel ostromolták a helytartó- tanácsot, míg végre hozzájárult — a dunainál szerényebb eszközökkel — a Tisza felméréséhez. A mappáció vezetője, LÁNYI SÁMUEL VÁSÁRHELYI - vel, KECZKÉSsel, VARGHA JÁNOSsal együtt a fiatalabb reformkori mérnök-generációhoz tartozott. 1791-ben született Iglón, német polgári családból. Tanulmányait Iglón, Kassán, Késmárkon végezte, oklevelet az Institutum Geometriáimban 1823-ban kapott. Soha nem készült hivatali pályára, egész életét a folyók felmérésénél töltötte. 1824—1833 között a Duna mellett dolgozott, majd innen került a Tiszához. A munkát rossz körülmények között kezdte meg. Gondjai voltak a műszerek beszerzésével és kezdetben a személyzettel is. Ő maga is csak napidíjas volt, 1833-ban felvett alkalmazottjait 1834- ben már nem találjuk nála munkában. Ekkor új embereket vett fel, és a létszám 1844-re folyamatosan 16-ra gyarapodott.189/ E munkatársai már jól megállták helyüket, és a következő évtizedekben irányítói lettek a Tisza-szabályozásának (pl: FORBERGER LAJOS, PRIBÉK BÉLA, PERLBERG GUSZTÁV, FODOR JÁNOS, RAUSCHMANN GUSZTÁV stb.). Segítette LÁNYIt JASZENICZKY JÓZSEF máramarosi és VARGHA JÁNOS nagyváradi vezető mérnök is, a munka orszlánrésze azonban rá maradt. 1833— 1836 között elkészült a háromszögelés, 1838-ra az árterek összeírása, és rövidesen megkezdték a keresztszelvények felvételét is. A Tisza felmérésével együtt szintezéseket hajtottak végre a mellékfolyókon, illetőleg ellenőrizték az addigi mérések eredményeit. LÁNYI 1845-ig 101
