Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

4. A vízmérleg - 4.3 A hasznosítható vízkészlet meghatározása

jelenleg a magyar vízkészletgazdálkodásban is. E módszer alkalmazásánál a hosszabb időszakot jellemző tartóssági görbéknek, illetve a több időszak együttesét jellemző eredő tartóssági görbéknek fontos szerepe van [20], A K(d) tartóssági görbén (4—8. ábra) a tartóssági értékeket az abszcisszák, a függő (vízhozam, vízkészlet stb.) változó értékeit pedig az ordináták mutatják. A tartósságot időegységgel (nap, dekád stb.) — pl. 292 napos tartósság — vagy a vizsgált időtartam (év, hónap stb.) százalékában megadott — pl. 80%-os tartósság —i viszonyszámmal mérik.

4—8. ábra. A vízkészlet meghatározása

Ez azt adja meg, hogy az időben ingadozó vízhozam, hosszú idő átlagában, az összidőtartamon belül milyen időszakon (nap, dekád stb.) át, vagy az összidőtartam hányad részében (hány %-ában) nagyobb (vagy kisebb) egy tetszőleges értéknél. A tartóssági görbe inflexiós pontjához tartozó vízhozam egyszersmind a leggyakoribb vízhozam.

Valamely y változó — pl. a természetes vagy mesterséges vízhozam Q vagy K — tartóssági görbéjének, tartóssági eloszlásának az y = y(d) vagy K = K(d) függvénykapcsolatot nevezzük, amelyben d a tartósság, azaz annak mérőszáma, hogy az y, illetve K változó bizonyos időszaknak (időszakok összességének, pl. hosszabb évsorozat augusztusi napjainak) hányad részében egyenlő vagy nagyobb egy kiválasztott értéknél. Ezt az ún. meghaladási tartósságot alkalmazzák a magyar vízkészletgazdálkodásban. (Például az, hogy a Rába körmendi szelvényének az 1931—'60 közötti idő89