Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.3 A hasznosítható vízkészlet meghatározása
— a távdiagramot tartalmazó kartodiagram szokásos megoldása nem egyszerűen a sávdiagram elhelyezése a térképen, hanem — mivel itt a vízmérlegadatoknak általában a folyó hossza menti folytonos változását kell szeimléltetni — inkább a térkép síkjába forgatott vízgazdálkodási hosszszelvények rendszereként fogható fel. A hossz-szelvénytől való eltérést az okozza, hogy az ilyen sávokat tartalmazó kartodiagramon koordinátarendszereket nem tüntetünk fel, s még az egy-egy vízfolyáshoz tartozó képzelt koordináta-rendszer állása is általában változik és a szemléletesség érdekében nem egyszer torzul. A kartodiagramra a 4—6. ábra (vízmérlegek területi sora), kartogramra pedig a 4—7. ábra (folyók vízgazdálkodási hossz-szelvényének térképen való ábrázolása) mutat, példát. Az utóbbi ábrán a folyók vonalára fektetett sávok szélessége a vízfolyás vízkészletével arányos. A lekötött vízkészletet ábrázoló vonalkázott sáv pedig a vízfolyások mentén felmerülő összesített vízigények ábrája; így a figyelembe vett vízfolyások tetszőleges szelvényében leolvashatók a vízmérlegkarok. Az ábra tulajdonképpen egy rögzített, mértékadónak ítélt időpontban a vízmérlegkarok folytonos területi sorát mutatja be, amelynek segítségével áttekinthető képet kaphatunk egy vízgyűjtő fővízfolyásai szabad vízkészletének, vagy vízhiányának vonal menti változásáról és megoszlásáról. 4.3 A hasznosítható vízkészlet meghatározása A hasznosítható vízkészlet számszerű meghatározásának módja vitatott kérdés, hiszen a hasznosítható vízkészlet helyes értelmezése, hely-, idő, cél, gazdasági hatékonyság stb. függvénye és meghatározása műszaki, közgazda- sági mérlegelés eredménye. A hasznosítható vízkészlet kiinduló alapja a természetes vízkészlet. A magyar vízgazdálkodási gyakorlatban hasznosítható vízkészleten a vízhasználók részére történő vízszolgáltatás biztonságával egyenlő tartóssáaú vízhozamot értjük, más szóval a vízkészletnek azt az értékét, mely kifejezi, hogy az időben ingadozó készlet egy meghatározott — mértékadónak tekintett — értéket — hosszú idő átlagában — a vizsgált időtartam hányad részében ért el és haladta meg. Valamely természeti viszonyoktól függő változónak — pl. egy folyó adott szelvényén átfolyó vízhozamnak — jövőbeli alakulását úgy becsülhetjük meg előre, hogy feltételezzük: a változó valamely hosszabb jövőbeli időszakra vonatkozó valószínűségi eloszlása megegyezik ugyanazon változónak egy hosszabb múltbeli időszakra vonatkozó valószínűségi eloszlásával. A hasznosítható vízhozam (Ka) sztohasztikus jellegű, időben véletlenszerűen változó érték. Jellemezhető egy, vagy több kiválasztott jellemző értékkel (pl. sokévi középvízhozam, havi középvízhozamok sokévi átlaga, különböző tartósságé vagy előfordulási valószínűségű vízhozamok stb.), vagy valamely valószínűségi eloszlásfüggvénnyel. Teljes jellemzését a vizsgált időszak vízhozam-idősora adja. A valószínűségi eloszlás a vízkészletgazdálkodási gyakorlatban általában tartóssági eloszlással helyettesíthető. Ezt az egyszerűsítést alkalmazzák 88
