Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.2 A vízgazdálkodási mérleg ábrázolása
A vízkészletgazdálkodásban alkalmazott ábrák általában nem helyettesíthetik a táblázatos vízmérlegeket, mégis azáltal, hogy könnyen értékelhető áttekintést adnak a vízgazdálkodási adatok szövevényes kapcsolatairól, elősegítik az adatok helyes csoportosítását, a durva hibák elkerülését és a vízmérleg eredményeinek gyors áttekintését. Az ábra a vízmérlegadatok áttekintő nyilvántartásának és változásuk nyomonkövetésének is célszerű eszköze lehet. A vízmérleg-ábrázolás főbb típusai: 1. koordináta-rendszer, 2. önálló síkidomok, 3. sávdiagramok, 4. térkép. 4.21 Ábrázolás koordináta-rendszerben a) A koordináta-rendszeren alapuló ábrázolás fő fajtái: a pont-, vonatás az oszlopdiagram. Pont- és vonaldiagramhoz általában úgy jutunk, hogy az y — f(x) kapcsolatot derékszögű koordináta-rendszerben ábrázoljuk. Az x független változó a sort rendező ismérv (vízgazdálkodási hossz-szelvény esetén a vízgyűjtő területet meghatározó vízfolyás-szelvény, idősor esetén pedig az idő), a függő változók [jj(x), f2(x) . . ., /„(x)] pedig a vízmérlegkarok (vízkészlet, vízigény), és esetleg — valamilyen csoportosításban — ezek elemei. Oszlopdiagramhoz úgy jutunk, hogy a pontdiagramon minden egyes pont y ordinátáját meghúzzuk és az ordinátavonalakat egyenlő alapú téglalapokkal (oszlopokkal) helyettesítjük. A derékszögű koordináta-rendszeren kívül ritkábban a polár koordináta-rendszert is felhasználják vízmérleg ábrázolására. b) A koordináta-rendszerhez kapcsolódó diagramok leginkább a matematikai függvényhez közelálló folytonos-sorok, továbbá a nem-folytonos idősorok ábrázolására alkalmasak. Közülük a vízmérleg-ábrázolásban a vonal- és az oszlopdiagramok terjedtek el. A vízkészletgazdálkodási gyakorlatban alkalmazott legfontosabb vonaldiagram a vízgazdálkodási hossz-szelvény (lásd a 4.16 fejezet B) pontját). 4.22 Ábrázolás önálló síkidomokkal E diagramokra jellemző, hogy minden adatot vagy adatcsoportot egy- egy síkidom ábrázol, amelynek területe az ábrázolt adat nagyságával arányos. Koordináta-rendszert itt nem alkalmazunk. Ilyen módon az egyes adatok különállását hangsúlyozzuk. A függvényszerű szemléletnek ezen ábrázolási módnál nem jut szerep. A terület segítségével ábrázoló diagram céljára többféle síkidomot használnak fel. Az önálló mértani alakzatok elsősorban az összesítő vízmérleg, másodsorban a kevés elemű, nem-folytonos vízmérlegsorck ábrázolására alkalmasak. A síkidomok területe legtöbbször az ábrázolt mérleg(ek) „hasznosítói
