Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.2 A vízgazdálkodási mérleg ábrázolása
4—3. ábra. A sztohasztikus vízmérleg jellemzése tartóssági görbével A szélsőségek esetén ez a negatív korreláció nagy valószínűséggel feltételezhető. A két tartóssági görbe metszéspontjának környezetében azonban az egybeesés bizonytalansága miatt a feltételezés kevésbé helytálló. Az így jellemzett sztohasztikus vízmérleg aktív és passzív karokkal egyaránt rendelkezhet. Az ábráról meghatározható a vízhiány és a vízfelesleg nagyságán felül az egyes értékek tartóssága is. A Tkrit távolság jelöli a vízmérleg passzív időszakának tartósságát. A sztohasztikus vízmérlegek alkalmazása elsősorban ott jöhet számításba, ahol reprezentatív és konkrét vízmérleggel már kimutatható a vízkészletek mintegy 80—90%-os vagy azt meghaladó kihasználtsága. Itt már indokolttá válhat az operatív vízkészletgazdálkodás bevezetése és elsősorban ennek eszköze a sztohasztikus vízmérleg. 4.2 A vízgazdálkodási mérleg ábrázolása A vízgazdálkodási mérlegek általában térben és időben megoszló — esetleg nem is egynemű — mennyiségeket, illetve jellemzőket csoportosítanak és mérnek össze. Ezért a legtöbb esetben hasznos a vízmérlegek fő adatainak és eredményeinek összefoglaló ábrázolása [61], Az ábrákon esetenként a táblázatos vízmérlegben nem szerepeltethető, kiegészítő adatokat is célszerű feltünteti (pl. a mennyiségi jellemzőket összevető vízmérleg ábráján kiegészítésül bizonyos vízminőségi jellemzőket is feltüntethetünk). Az ilyen ábrákat gyűjtőnévvel vízkészletgazdálkodási ábráknak nevezhetjük. Az ábrázolt adatok rendszerint egy vagy több vízmérleg (vízmérlegsor) karjai, elemei és mutatói lehetnek. 6 81
