Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

4. A vízmérleg - 4.1 A vízgazdálkodási mérleg

olvashatók a vizsgált időszak tetszőleges időpontjában érvényes összesítő vízmérleg karjainak menyiségi jellemzői. A vonatkozó 4—35. ábrát a 4.83. fejezetben mutatjuk be.

D) Egyes jelentősebb vízhasználatok, de különösen az öszefüggő egységet alkotó vízkészletgazdálkodási rendszerek elemzése, vízkészletgazdálkodási méretezése céljából a folytonos idősorok elemzésén alapuló ún. vízkészletgazdálkodási szimulációs modelleket [Filipkowski, 26] készítenek. Ehhez a vizsgált vízkészletgazdálkodási rendszer valamennyi elemét magában foglaló vízgazdálkodási egységet részegységekre bontják. A vizsgálati időszakot ugyancsak kellő sűrűségű részidőszakokra tagolják. Elkészítik minden részegységnek minden egyes időszakra vonatkozó összesítő vízmérlegét. Ezen elemi vízmérlegek sorozatát jelképező egyenletrendszer a vízgazdálkodási rendszer szimulációs modellje. A többnyire számítógépek segítségével végzett szimulációs (a valóságot utánzó) vizsgálat lényege különböző tervezési alternatívák és alkalmasan megválasztott üzemi változatok esetén a vízszolgáltatásban és a tározórendszerekben kialakuló helyzet részletes valószínűségelméleti elemzése. Az ilyen elemzésekhez szükséges igen hosszú és egyöntetű hidrológiai adatsorokat — statisztikai paramétereik alapján — többnyire mesterségesen, számítógépek segítségével állítják elő.

A vízkészletgazdálkodási rendszert és az üzemi előírásokat leíró egyenletrendszert bizonyos, egyelőre ismeretlen paraméterek (pl. tározótérfogatok) függvényében írjuk fel és valamilyen jól megválasztott célfüggvénybe helyettesítjük (pl. a vízkészletgazdálkodással elérhető népgazdasági eredmény függjön az elemi vízmérlegek mutatóinak rendszerén keresztül a létesítendő tározók térfogatától). A célfüggvény szélső értékéhez tartozó paraméterek a népgazdaságilag optimális vízkészletgazdálkodási rendszert jellemzik.

Az operatív vízkészletgazdálkodás előtérbe kerülésével mindinkább felmerül a szüksége annak, hogy a vízkészletgazdálkodási szimulációs model- lqkben és a vízkészletek operatív hasznosítását előkészítő döntésekben az időben változó és úgy is jellemzett vízkészleteket az időben változó vízigényekkel mérjük össze. Ehhez a vízigények tartóssági felülete és eloszlásfüggvénye lehetőséget ad, mivel ezekből különböző mértékadó folyamatokhoz és időszakokhoz (pl. száraz, nedves év) határozhatók meg a vízigények jellemző tartóssági vagy eloszlásgörbéi [8],

Az időben változó vízkészletek és vízigények összeméréséből kaphatjuk az időben változó, szintén valószínűségi változóként viselkedő vízkészlet- gazdálkodási jellemzőt, a sztohasztikiLs vízmérleget. Ezt mutatjuk be Dávid [8] szerint a 4—3. ábrán, ahol az egyik lehetséges ábrázolás szerint a vízkészlet és a vízigény jellemző tartóssági görbéje, valamint a kettő különbségeként szerkesztett sztohasztikus vízmérleg tartóssági görbéje látható.

A mérleg két karját jellemző tartóssági görbék ábrázolásánál figyelembe van véve a vízkészletek és a vízigények közti negatív korreláció. Magyarországi körülmények között ugyanis, amikor nagy a vízkészlet, azaz csapadékosabb az időjárás, akkor a vízigények, elsősorban az időben erősen változó öntözési igények általában alacsonyak. Amikor viszont a vízkészletek kicsinyek, az időjárás száraz, akkor pedig a vízigények megnőnek.

80