Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.1 A vízgazdálkodási mérleg
szó. Az igény és a készlet ingadozásának megfelelően időről időre változik tehát a vízgazdálkodási mérleg egyenlege is. A vízgazdálkodási mérleg elemei lehetnek vízhozamok (mértékegységük pl. m3/s), vagy "vízmennyiségek — bizonyos időszak vízhozamának összege —< (mértékegységük pl. 10!J m3/év). Ennek megfelelően — Csermák es Domokos megállapításai szerint [5, 21, 61] — megkülönböztetünk ún. vízhozammérleget és vízmennyiségmérleget. A vízmennyiségmérleg bevezetése ott célszerűbb, ahol az összehasonlítandó értékek időbeli ingadozása kismértékű, vagy könnyen kiküszöböl- hető: leginkább tehát általában a felszín alatti vízgazdálkodási egységek és az olyan felszíni egységek esetében, amelyeknél a vízkészlet és a vízigények időbeli ingadozása kiegyenlítésének (pl. tározók létesítésének) a lehetősége kevésbé korlátozott. (Egy felszíni vízgazdálkodási egység vízhozamösszeg- mérlege ugyanis egyenértékű a tárgyidőszak középvízhozamát és átlagos vízigényét összehasonlító vízhozammérleggel). Magyarország — különösen pedig kisebb vízgazdálkodási egységeink — felszíni vízkészlete időben tág határok között .változik, tározási lehetőségeink pedig korlátozottak. A felszíni vízkészletre készített vízmennyi- ségmérlegek nem tükrözik a tényleges vízkészletgazdálkodási helyzetet, a legsúlyosabb vízhiányok kimutatására is alkalmatlanok. Ezért nálunk a vízhozammérlegek bevezetése volt célszerű, ezek módszertana alakult ki leginkább. Emellett kiegészítésül a többoldalú tájékoztatás céljából hosszabb idő alatti vízfelhasználás és lefolyás egybevetésére vízmennyiségmérlegek is készülnek. A felszín alatti vízkészlet esetében sokkal kisebb jelentőségű, hogy mit választunk a vízmérleg mértékegységéül. Az egységes módszer kedvéért azonban a felszín alatti vízgazdálkodási egységekre is vízhozammérlegeket készítünk. Emellett rendszerint a vízmennyiségi mérlegeket is felállítjuk, amelyeknek itt — a felszín alatti vízkészlet kiegyenlítettebb volta miatt — érthetően nagyobb a gyakorlati jelentősége, mint a felszíni vízkészlet esetében. Különösen fontossá válik az igények és készletek folyamatos idősorainak egybevetése és elemzése, ha több vízhasználó és több vízforrás egymással összefüggő rendszert alkot és ha időbeli változásuk előírt, vagy a mindenkori helyzettől függő határok között tározással szabályozható. A kellő számú tervezési alternatíva kívánta nagytömegű számítást az elektronikus számítógépek alkalmazása megkönnyíti és a kiindulásul szükséges hidrológiai adatsorok statisztikai paraméterek alapján is rekonstruálhatók, illetve kiterjeszthetők. A vízkészletgazdálkodási döntésekhez szükséges tájékoztatások gyakran folyamatos mérlegsorok, illetve rendszervizsgálatok nélkül is megoldhatók. Ha valamely vízgazdálkodási egységben a vízhasználatok együttes vízigényének maximuma is számottevően kisebb a hasznosítható vízkészletek hosszabb időszakban előforduló legkisebb értékénél, a mérleg további elemzésének — legalábbis az egységen belüli vízgazdálkodás szempontjából— nincs jelentősége. Ilyen meggondolások alapján az általános tájékozódást és a távlati l tervezést szolgáló széles körű vizsgálatokban a vízgazdálkodási egységeken 74
