Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.1 A vízgazdálkodási mérleg
idő függvénye. A mérleg két karja: a hasznosítható vízkészlet K és a vízigény I, csak valamely térrész és időegység függvényében fejezhető ki. A vízgazdálkodási mérlegek legfontosabb mutatója a készletoldal és az igény oldal különbségeként adódó egyenleg. Ez a jellemző vízmérlegek esetében kijelöli a vizsgált terület, vagy folyószakasz lekötött, illetve szabad vízkészletét. A jellemző mérlegek egyenlegét a felszíni és a felszín alatti vizekre, illetve ezeken belül a főbb vízelőfordulásokra és az egyes vízminőségi kategóriákra külön-külön kell megállapítani. A mérlegek egyenlegét a vízigényeknek a hasznosítható készletekhez viszonyított — rendszerint százalékban kifejezett — viszonylagos értékével is lehet jellemezni, ami a vizsgált vízkészlet kihasználtságát (hasznosításának mértékét) fejezi ki. Összesítő mérlegek esetében ez a mutató csak az elméleti kihasználtságot fejezi ki, mert a teljes kihasználtság a készletek és az igények területi eloszlásának különbsége miatt, gyakorlatilag nem érhető el, másrészt ennek a műszaki lehetőségek is határt szabnak. Részletesebb vizsgálatok céljaira a mérlegek és a mérlegsorok eredményeit a jellemző mérlegek egyenlegén kívül számos más mutatóval is lehet jellemezni (a folytonos mérlegsorokban mutatkozó vízhiányos és vízfelesleget mutató időszakok száma, mértékük és időtartamaik évszakonkénti, vagy havonkénti eloszlása stb.). A készlet (K) és az igények (I) összemérésének két legáltalánosabb módjaként a vízmérleg két legjellemzőbb mutatóját a n = K — I = F (4—2) mutatót a szabad vízkészlet (F > 0), illetőleg a vízhiány (F <C 0) értéké- * 1 nek, a mutatót pedig a vízkészlet elméleti kihasználtságának (k < 1 aktív, k i> 1 passzív vízmérleg) jellemzésére alkalmazzák. 4.13 A vízgazdálkodási mérleg területegységei A vízgazdálkodási mérleg területegységeinek megválasztásában több szempontot kell együttesen mérlegelni: 1. Az igények és készletek egyenlegéből levont következtetések annál jobban jellemzik a valóságos helyzetet, minél kisebbek a mérleg terület- egységei. Valójában (a részletes tervek kidolgozása során) minden egyes vízhasználat igényeit külön-külön kell a legközelebbi, illetve legkedvezőbbnek látszó készletforrásokkal egybevetni. Minél nagyobb ugyanis a mérleg területegysége, annál kevésbé ad tájékoztatást a vizsgált területen belüli készletek és igények területi eloszlásáról. Figyelembe véve, hogy az igények és a készletek egymástól eltérő területi eloszlásának kiegyenlítése nagyobb területegységek esetében rendszerint több műszaki nehézséggel és gazdasági ráfordítással jár, a gyakorlati vízkészletgazdálkodáshoz a kisebb területegységek vizsgálata ad konkrét alapot. 72
