Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
3. Magyarország jellemző hidrológiai viszonyai a vízkészletgazdálkodás szempontjából - 3.3 Felszín alatti vizek
3—12. táblázat Magyarország hévízkútjainak a termelt víz hőmérséklete szerinti megoszlása Vízhőmérséklet Termelő kút Vízhozam C° db 1 % m5/p 1 % 35—44 161 41,9 88,0 28,6 45—59 114 29,5 88,2 28,7 60—69 42 10,9 40,4 13,1 70—79 27 7,2 32,3 10,4 80 40 10,5 59,5 19,2 Összesen: 384 100 308,4 100 Az ország 384 működő hévízkútjából (1970. január 1-i állapot) kitermelt víz hőmérséklet szerinti megoszlását a 3—12. táblázat tünteti fel. A termálvizek több-kevesebb sót (nátrium-, kalcium-, magnézium-, vas- stb. vegyületek) és különböző oldott gázt (széndioxid, metán stb.) tartalmaznak. A kitermelés során azonban a hőmérséklet és a nyomás csökken. Kisebb hőmérsékleten pedig általában kisebb a természetben előforduló sók oldhatósága, így megindul a sókiválás. Kisebb nyomás esetén pedig csökken az oldott állapotban levő gázok, elsősorban a CO2 koncentrációja. Ennek következtében csökken a hidrogénkarbonátok oldhatósága, tehát ugyancsak sókiválás következik be. A kivált só csökkenti a csővezeték keresztmetszetét, növeli a csőfal ellenállását és ezzel kedvezőtlenül befolyásolja a vízhozamot és a hőteljesítményt, rontja a hőátadási viszonyokat és ennek következtében a hőhasznosítás lehetőségeit. Az oldott gázok, elsősorban a széndioxid, a kénhidrogén jelenléte vízoldhatóvá teszi a vasat, ami a vezetékek, szerelvények időelőtti meghibásodásához vezet, más gázok, így pl. a metán jelenléte a robbanásveszély miatt nem engedhető meg. A sókiválás a hasznosító berendezésben rendszerint a nyomáscsökkenés hatására következik be, ezért a sókiválás megakadályozásának, illetve csökkentésének egyik módszere ilyen esetekben a víznyomásnak a kritikus nyomás feletti szinten tartása. A korróziós jelenségek magában a termálkútban megszüntethetők műanyagbevonatú termelőcsövek alkalmazásával, termálkútban a sókiválás a felső 5—80 m hosszúságú egyenes csőszakaszon következik be, amelynek eltávolítása (utánfúrással vagy savazással) megoldható. A hasznosított termálvizek közvetlenül vagy csatornarendszer(ek)en keresztül felszíni vízfolyásokba jutnak. A felszíni vizek rendszerint kis só- koncentrációjúak, kalcium-, magnéziumhidrokarbonát típusúak. A magas geotermikus energiatartalmú hévizeink 1—18 ezer mg/liter összes sótartalmú, lúgos, nátriumhidrogénkarbonát, illetve nátriumklorid típusú vizek, amelyek a felszíni vizekbe jutva, jelentősen megváltoztatják azok sókons 65
