Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
3. Magyarország jellemző hidrológiai viszonyai a vízkészletgazdálkodás szempontjából - 3.3 Felszín alatti vizek
sal lehet meghatározni, miközben a hidrodinamikai és hidrológiai jellemzőket rendszeresen mérni és regisztrálni kell. Olyan jelenséget, hogy a dinamikus termelési készlet nem pótolja a kitermelt vizet, eddig csak Budapesten néhány kútnál, s 1964-ben a miskolci II. számú hévízkút megnyitása után Görömbölytapolcán lehetett határozottan észlelni. Ezek a kutak azonban hasadékos, karsztos vízadókból táplálkoznak, ahol a törések és hasa- dékok mentén sokkal közvetlenebb lehet a kutak közötti kapcsolat és egy- másrahatás, mint a porózus víztartó rétegekben. Egy-egy terület természetes vízkészletének megállapításához a vízadók összes vastagságából és kiterjedéséből, tehát a vízadó térfogatból kell kiindulni. A porózus vízadó rétegek vastagsága és kifejlődése jól megállapítható a fúrások karotázsszelvényéről, illetve a szelvény porózus tagjait feltüntető ábrázolásról. A természetes vízkészlet számításához az üledékes rétegsor 500 m-nél mélyebben települt víztartó rétegeit dolgozták fel 100 m-es mélységszintenként 2000 m mélységig, mivel a felsőpannóniai képződmény feküszint- jét a legutóbbi időig legmélyebben kb. 2000 m-nél észlelték. A hézagtérfogat a tapasztalati adatok alapján a felsőpannóniai homokkő és homokrétegekben 20—35%-ra tehető. A hézagtérfogat és a kötött víz különbsége jelenti a produktív, a kitermelhető vízkészletet, másszóval a vízleadó képességet. A porózus víztartókból termelő kutak számának és vízhozamának megoszlását 500 m-es mélységszakaszonként az 1970. január 1-i állapot szerint a 3—11. táblázat mutatja be. A termelés éves viszonylatban 5700 m3-t tesz ki. Ha 25% hézagtérfo- gattal és 25% vízleadó képességgel számolunk, 1 km3 víztartóból — feltételezve, hogy nincs utánpótlás — 0,063 km3, vagyis 63 millió m3 víz termelhető ki. A porózus víztartók produktív vízkészlete országos átlagban feltehetően 11 ezerszer nagyobb, mint a jelenlegi évenkénti termelés. A víztartók tehát még csak kismértékben vannak igénybe véve. 3—11. táblázat Porózus víztartókból termelő hévízkutak száma és vízhozama (500 m-es mélységszakaszonként) Tájegység — 500 m m 500 —1000 m 1000—1500 m 1500—2000 ni 2000—2500 m összesen db | i/p db í/p db lp db 1/P db 1 P db 1/P Dunántúl 7 2 695 23 8 230 2 710 8 6 220 2 2 150 42 20 095 Duna—Tisza köze 7 4 140 58 30 760 24 16 820 2 3 200 — — 91 54 920 Tiszántúl 24 5 765 89 55 457 25 18 646 36 46 221 10 17 880 184 143 969 Összesen: 38 12 600 170 94 537 51 36 176 46 55 641 12 20 030 317 218 984 Megjegyzés: Hasadékos, karbonátos kőzetből 67 db kút kb. 89 m3/perc termálvizet termel. 64
