Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
3. Magyarország jellemző hidrológiai viszonyai a vízkészletgazdálkodás szempontjából - 3.2 Felszíni vizek
A Tiszának a Dunáénál szembetűnően szélsőségesebb vízjárását jellemző adatként említhető, hogy — a nagyvízi időszakban a Tiszán mintegy 4-szeresen, a Dunán pedig alig 2-szeresen nagyobb a havi közepes vízszállítás a kisvízi időszakénál; — a Tisza nagyvízi időszaka élesen kiugró és határozottan április hónapra összpontosul (az évi lefolyás 15,5%-a jut átlagos években erre a hónapra, szélső esetben ez az érték 25%-ot is elérhet). Rendkívüli szélsőséget jelentett az 1970. évi tiszai árvíz, amikor Szegednél május és június hónapokban az átlagos évi vízmennyiség 50%-a folyt le. A Duna esetében a március és július közötti 4—5 hónap nagyjából egyenletesen és együttesen jelenti a nagy vízi időszakot (erre az időszakra esik a Dunán az évi lefolyás 50%-a); — szélsőséges években az eltérések az átlagostól a Tisza esetében mintegy 60—80%-kal tágabb tartományokban szóródnak, mind a Duna esetében. A Duna és a Tisza vízszállításának egymástól lényegesen eltérő éven belüli eloszlását a csapadékviszonyokban, a hófelhalmozódás időszakáhan és a geohidrológiai adottságokban mutatkozó... különbségek -együttesen. Magyarország felszíni vízviszonyait jól jellemzi a 3-—9. ábra, amely az országból kilépő 3 folyó (Duna, Tisza, Dráva) havi középvízhozamai összegének alakulását mutatja száraz, nedves és átlagos évben. ____J sió rai év (1943) nedves év (1941) átlag (1901 - 50) j Nedves év átlagos havi v'nhoiama 3—9. ábra. Az országból kilépő három folyó (Duna—Tisza—Dráva) havi középvízhozam összegének alakulása 43
