Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
Előszó A vízgazdálkodás egyfelől gazdálkodás a vízkészletekkel, mint természeti erőforrásokkal, másfelől gazdálkodás a termelőerőkkel, a munkaerővel és anyagi javakkal, amelyeket a természetes vízviszonyok módosítására, a társadalom szükségleteivel való összehangolására felhasználnak. A „Vízgazdálkodás” tantárgy első nagy témakörével, a víz gazdaságtanával „A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai” c. tankönyv foglalkozik. A vízgazdálkodás közgazdasági kérdéseinek elemzése során feltételeztük a vízkészlet ismeretét és a vízgazdálkodás gazdasági jelenségeit, törvény- szerűségeit vizsgáltuk. A vízzel összefüggő természeti, társadalmi, gazdasági jelenségek azonban sokoldalú kölcsönhatásban vannak egymással. A vízgazdálkodás kiinduló alapját a természetes vízviszonyok, a természetes vízkészletek jelentik. Minden vízgazdálkodási tevékenység kiinduló feltétele a vízgazdálkodás hidrológiai alapjainak, a természetes vízháztartásnak, a víz megjelenési formáinak és mozgástörvényeinek ismerete. Ez teszi lehetővé a vízkészletgazdálkodás alapanyagának, a vízkészletnek, mennyiségi és minőségi jellemzőinek, időbeli és térbeli eloszlásának megismerését. Ez a jegyzet, mely a vízgazdálkodási szakos mérnök és szakmérnök hallgatók számára készült, a vízkészletgazdálkodással foglalkozik, amelynek lényege a természetes és a felhasználható készletek térben és időben megoszló mennyiségének és minőségének feltárása, számbavétele, a társadalom igényeivel való egybevetése és elosztása. A vízkészletgazdálkodás tehát egyfelől a természetes vízháztartás, a hidrológiai viszonyok feltárásán, nyilvántartásán, másfelől e tényezőknek, mint készletforrásoknak a szükségletekkel való szembeállításán alapul. Arra törekszik, hogy létrehozza a készletek és a szükségletek közötti egyensúlyt oly módon, hogy a társadalmilag elismert növekvő szükségletek minél teljesebben és minél jobb műszaki-gazdasági hatásfokkal legyenek kielégíthetők. A jegyzet elsősorban a víkkészletgazdálkodás szempontjából tárgyalja a föld vízháztartását és Magyarország jellemző hidrológiai viszonyait. Ezt követően foglalkozik a szükségletek és a készletek egybevetése és közöttük az egyensúly létrehozása szempontjából alapvető fontosságú művelettel, a vízmérleg készítés módszerével, elméleti és gyakorlati kérdéseivel, a hasznosítható vízkészlet és a vízigény meghatározásával, a vízszolgáltatás biztonságának mértékével. A vízmérleg vízigény oldalának áttekintését, az egyes vízigényfajták jellemző sajátosságait a vízhasználó ágazatok ösz- szefoglaló ismertetése nyújtja. A rendelkezésre álló vízkészlet tényleges felhasználhatóságát azonban nemcsak a készlet mennyisége, hanem minő3
