Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
sége és a vízigények minőségi követelményei is meghatározzák. Ebből következik a vízkészletgazdálkodás mennyiségi és minőségi oldalának elválaszthatatlan kapcsolata, a víz minőségének szabályozása és védelme. Ezt a kérdést a víz minőségének a vízkészletgazdálkodásban betöltött szerepéről szóló fejezet világítja meg. A vízmérleg nyújtotta információk alapján a rendelkezésre álló műszaki megoldások, gazdasági feltételek és adminisztratív eszközök felhasználásával nyílik lehetőség az operatív vízkészletgazdálkodásra, azokra az intézkedésekre, amelyek módot adnak a vízmérleg kiegyensúlyozására. A vízkészletgazdálkodás hazai helyzetéről, fejlesztési lehetőségeiről és tendenciáiról Magyarország vízmérlegének bemutatása nyújt tájékoztatást. A víztározás fő célja a természetes vízkészlet és a vízszükséglet időbeli ingadozásai közötti eltérés kiegyenlítése vagy csökkentése. Ezért, mint a korszerű vízkészletgazdálkodás hatékony eszköze a felszíni és felszín alatti víztározás lehetőségeinek és módjának, gazdaságossági feltételeinek vizsgálata a tárgyalt témakör fontos fejezete. Mint általában az objektív valóság tárgyai és jelenségei, a vízgazdálkodás folyamatai és létesítményei is sokoldalú kölcsönhatásban vannak egymással és környezetükkel. Működésük csak e kölcsönhatások figyelem- bevételével ismerhető meg és szabályozható. Ez a felismerés vezetett a rendszerelmélet vízgazdálkodási alkalmazásához. E kérdéssel részletesebben a jegyzet nem foglalkozik, behatóbb tárgyalását a vízkészletgazdálkodás tárgykörében megjelenő tankönyv tartalmazza. A vízgazdálkodási rendszerek viselkedését e rendszerekkel főbb vonásaikban megegyező matematikai modellek segítségével vizsgálhatjuk. A vízkészletgazdálkodás gyakorlatában, a hatékony változatok meghatározásában hasznos segítséget nyújt a matematikai modellvizsgálatok alkalmazása. A jegyzet foglalkozik a matematikai modellek főbb típusaival. Példákat mutat be az optimális tározóhatás, a biztonsági vízkészlet, a vízszolgáltatás optimális biztonsági mértékének meghatározására, tározórendszerek méretezésére. E tananyag kidolgozásában nem a teljességre, hanem inkább az alapvető összefüggések felvázolására, a vízkészletgazdálkodás szempontjából legfontosabb támpontok megismertetésére törekedtem, különös tekintettel a magyar vízgazdálkodás sajátosságaira. A tananyag feltételezi a hidrológia és a vízgazdálkodás közgazdasági alapjainak ismeretét. E helyen fejezem ki köszönetemet dr. Szesztay Károlynak és dr. Csermák Bélának a jegyzet lektorálásáért, értékes észrevételeikért az anyag teljesebbé tételéhez. Ugyancsak köszönetét mondok Csuka Józsefnek, dr. Dávid Lászlónak, dr. Nagy Lászlónak és mindazon munkatársaimnak, akik értékes közreműködésükkel, észrevételeikkel hozzájárultak e jegyzet anyagának összeállításához. Budapest. 1972. október hó. Dégen Imre 4
