Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
2. A Föld vízháztartása
2—3. táblázat A világtenger főbb medencéinek évi átlagos vízmérlege Megnevezés Kiterjedés millió km2 Közepes mélység m Csapadék Párolgás Hozzá- folyás a szárazföldekről A tenger- áramlások útján kapott vagy elvesztett vízmeny- nyiség mm Csendes-óceán 165 4280 1210 —1140 60 —130 Atlanti-óceán 82 3930 780 —1040 200 60 Indiai-óceán 73 3960 1010 —1380 70 300 Északi Jeges-tenger 14 1210 240 — 120 230 —350 A világtenger együttesen 361 3800 1030 —1130 100 0 ariditási tényező (a). Nedves éghajlatú területeken, ahol a tényleges és a lehetséges párolgás megegyezik egymással, az ariditási tényező és a csapadéknak a felszíni vízfolyások medrében lefolyó hányadát jellemző a le- folyási tényező között egyértelmű függvénykapcsolat van: üeuü- (2~2> Mérsékelt és száraz éghajlatú területeken, ahol a tényleges párolgás kevesebb a lehetségesnél és éghajlati vízhiány alakul ki, az ariditási és a lefo- lyási tényező kapcsolatát tapasztalati úton lehet meghatározni. Erre mutat be példát a 2—1. ábra a Keleti-Alpok, a Kárpátok és a Kárpát-medence vízgyűjtőinek adataival. Az ábra jobb oldalának felső részén a leningrádi Állami Geofizikai Obszervatóriumban Budiko M. I. irányításával a föld egészére elvégzett hő- és vízháztartási feldolgozás eredményeként megállapított kapcsolatot és az erre támaszkodó hidrológiai éghajlat-osztályozás határértékeit látjuk. E feldolgozás eredményei nyomán foglalja össze a 2—2. és 2—3. táblázat a főbb világrészeknek és a világtenger főbb medencéinek évi átlagos vízmérlegét jellemző adatokat. Az 1965. és 1974. közötti időszakra kiterjedő Nemzetközi Hidrológiai Decennium egyik fő célkitűzése a föld vízháztartására vonatkozó adatok és ismeretek bővítése, az egyes évekre, hónapokra, sőt kiválasztott napokra és napszakokra vonatkozó kontinentális és globális áttekintésű vízháztartási mérlegek elkészítéséhez szükséges előfeltételek megteremtése. 24
