Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
6. Modellvizsgálatok a vízkészletgazdálkodásban - 6.4 Példák a matematikai modellek vízkészletgazdálkodási alkalmazására
torkolatáig terjedő szakaszán semmilyen érdek nem fűződik bizonyos mértékű vízhozamnak a mederben való hagyásához, valamint az érintett vízgyűjtő területen a tervezett hőerőmű üzembiztonsága vízkészletgazdálkodási szempontból minden más esetleges érdeket megelőz. A természetes vízkészletnek (vagyis a vízfolyás m3/10 napban megadott teljes vízhozamának) az egyes díj hónapokra vonatkozó F^x) — F':n> (x) (i = I. II,.. .. XII) eloszlásfüggvényei közül két jellemzőt a 6—8. ábra tünteti fel. A hőerőmű havi V^x) veszteségfüggvényeit a 6—9. ábra mutatja. A teljes üzem vízigénye (amelynek zöme hűtővízigény) az év folyamán, a havi középhőmérsékletek alakulásának megfelelően, tág határok közt változik: legkisebb értéke januárban és februárban 160 000 m3/10 nap, legnagyobb értéke (májustól augusztusig) 440 000 m3/10 nap. A hőerőmű négy egyforma —1 s így külön-külön a havi vízigény negyedrészét támasztó — gépegységből áll. Az üzem teljes leállása, az időponttól függetlenül, V = 3,2 millió Ft/10 nap, egy-egy gépegység tehát 0,8 millió Ft/10 nap veszteséget okoz a népgazdaságnak. A tározók megtervezett üzemrendje alapján megszerkeszthetők voltak a tározó tanulmánytervében megvizsgált három kiépítési fokozat mindegyikének a megvalósulása esetére a tározó vízjárásmódosító hatását tükröző havi (x) vízkészlet-eloszlásfüggvények (i = I, II, .. ., XII; k = 1, 2, 3), amelyeket a 6—8. ábra tüntet fel. Látható, hogy a tározó üzemrendjét a tározott vízkészlettel való szigorú takarékosság jegyében tervezték: a legnagyobb, ;'3 kiépítésű tározó mind F 6—8. ábra. Havi F; 0'*) (x) vízkészlet-eloszlásfüggvények különböző yu kiépítésű tározók esetén 234
