Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
6. Modellvizsgálatok a vízkészletgazdálkodásban - 6.1 Modellvizsgálatok szerepe és jelentősége a vízkészletgazdálkodásban
12. Egységnyi termelőalapra jutó fajlagos tiszta jövedelem 6. MODELL VIZSGALATOK A VÍZKÉSZLETGAZDÁLKODASBAN 6.1 Modellvizsgálatok szerepe és jelentősége a vízkészletgazdálkodásban A vízkészletgazdálkodás mindinkább a lefolyás teljes körű szabályozására törekszik és kiterjed a vízkészletek elosztására, műszakilag-gazdasági- lag legkedvezőbb hatásfokú hasznosítására irányuló területi, ágazati, társadalmi és gazdasági igények egymással összefüggő bonyolult kapcsolatainak szabályozására. Korábban általában elegendő volt egyes részjelenségek és az ezeket jellemző részfolyamatok többé kevésbé egyedi vizsgálata. A mai korszerű vízgazdálkodásban fokozatosan megszűnik az egyes részidők, részterületek, részjelenségek viszonylagos függetlensége a készletgazdálkodási feladatok megoldásában. Mint általában az objektív valóság tárgyai és jelenségei, a vízgazdálkodás létesítményei és folyamatai is sokoldalú kölcsönhatásban vannak egymással és környezetükkel. Működésük csak e kölcsönhatások figyelem- bevételével ismerhető meg és szabályozható. Ez a felismerés vezetett a rendszerelmélet vízgazdálkodási alkalmazásához. Felmerül a kérdés, mit nevezünk rendszernek? A legáltalánosabb meghatározás szerint a rendszer objektumok, valamint ezen objektumok és tulajdonságaik közötti kapcsolatok halmaza. E definíciónál szem előtt kell tartani, hogy az objektum lehet szerkezet, eljárás, folyamat, elgondolás és szimbólum is. Dooge a következők szerint határozza meg a rendszert:* „Bármely szerkezet, mód, elgondolás vagy eljárás — valóságos vagy elvont — amely egy adott időszakra vonatkoztatva kapcsolatba hoz egymással egy inputot, okot vagy ösztönzést — akár anyagét, energiáét vagy információét — egy outputtal, hatással vagy válasszal — akár információéval, energiáéval vagy anyagéval. A külvilággal a rendszer kétféleképpen érintkezik: hatásokat vesz fel onnan és hatást gyakorol rá. A hatás a rendszert a bemenetén (input) éri. Analóg módon kimenet (output) a rendszernek az a helye, amely közvetlenül érintkezik a külvilággal. A kimenet egyértelműen függ a rendszer által * Dooge, J. C. J.: The Hydrologie System as a Closed System (A hidrológiai rendszer mint zárt rendszer) IASH Nemzetközi Szimpózium, Fort Collins, Colorado, Vol, 1. 19G5. 204 13. Abszolút megtérülési idő
