Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
6. Modellvizsgálatok a vízkészletgazdálkodásban - 6.1 Modellvizsgálatok szerepe és jelentősége a vízkészletgazdálkodásban
átalakított bemenettől, tehát a rendszer működési módjától. A rendszer alapvető vonása az a szerep, hogy a bemenetből kimenetet állít elő. A kimenet a bemenet és a rendszer természetétől (viselkedésétől) függ. A rendszer kimenetén jelentkező működési eredményt tényleges kimeneti értéknek is nevezzük. Technikai rendszereknél, matematikai modellel leírt rendszereknél stb. lehetséges, hogy a bemeneten és kimeneten jelentkező hatásokat valamilyen mérhető jelenség értékével jellemezzük. Gazdasági rendszerek be- és kimenetei is jellemezhetők nagyobbára értékek segítségével — ilyenek pl. a vállalat termelésének értéke, nyeresége (mint kimenet), felhasznált erőforrásainak értéke (mint bemenet). Számos hatás azonban nem kvantifikálható — így pl. a tervezési rendszer kimeneteként jelentkező terv nem „érték”, noha számokat is tartalmaz. Ezért nevezhetjük a rendszeren áthaladó folyamatot a rendszer bemenetén „nyersanyagának, a rendszer kimenetén pedig ,,termék”-nek. A vízgazdálkodásra, mint egységes természeti-műszaki-gazdasági rendszerre jellemző, hogy meghatározott periódusokban inputokat (például a hidrológiai folyamat eredményeként jelentkező lefolyást) fogad be és azt a szabályozó rendszer belső folyamatain keresztül, a természeti,. társadalmigazdasági követelményeket kielégítő komplex szemléletnek megfelelően megváltoztatva, outputokat bocsát ki teljesítmények formájában. • A vízkészletgazdálkodásban lényegében két alapvető típusú rendszer körvonalazható: a hidrológiai és a vízgazdálkodási rendszer. Az előbbi természetes, az utóbbi ember alkotta mesterséges rendszer. A hidrológiai rendszer — legáltalánosabban — elemek olyan alakzata, amelyben a kölcsönös összefüggések eredményeként a csapadékhullás következtében (hatására) lefolyás valósul meg, a kialakulás, az összegyüleke- zés és a vízfolyások medrében történő mozgás alapvető folyamatain keresztül. A hidrológiai rendszer jellemző példája a vízgyűjtőterület, ahová input formájában érkezik a csapadék. A rendszer a csapadék lefolyó hányadát összegyűjti és részben a felszínen, részben a felszín alatt elvezeti, a vízgyűjtő terület, vagy a vizsgált jelenség szempontjából lehatárolt rész kifolyási szelvényéhez. Itt a rendszer viselkedésének eredményeként a távozó vízhozam formájában jelentkezik a kibocsátás. A határszelvény lefolyása mint a rendszer kibocsátása, tehát a rendszer területére hullott csapadéktól, mint inputtól és a vízgyűjtő terület viselkedésétől, jellemzőitől függ, beleértve a vízgyűjtő terület párolgási jellemzőit is (6—1. ábra). De hidrológiai rendszernek tekinthetünk egy folyószakaszt is, amelybe felső végén meghatározott hozzáfolyások érkeznek. Ezeket a rendszer tovább szállítja, természetes felszíni vagy felszín alatti tározó tereket tölt fel, vagy ürít le, esetleg árterületen szétterül, majd a szakasz alsó végén a bemeneti hozzáfolyások időbeli eloszlásához képest módosított eloszlású lefolyást bocsát ki. Végeredményben minden természetes alakzatot (vízrendszereket, vízgyűjtőket, ezek részeit, fizikai és matematikai modelljeit), amelyben természetes hidrológiai folyamatok játszódnak le, hidrológiai rendszerként szemlélhetünk. A rendszerek másik formáját a vízgazdálkodási rendszerek alkotják. 205
