Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
5. Víztározás - 5.3 Felszín alatti víztározás
— a vizet tároló repedések, járatok, stb. mérete. Mind Ví} mind pedig V-2 esetében fennáll, hogy V = n-K, ahol n a kőzet gravitációs hézagtérfogata, K pedig a kőzetben kiválasztott (pl.: a két depressziós felület közötti) tömb teljes térfogata. Belátható, hogy ha n viszonylag kicsi, úgy a hézagok lassúbb kiürülése ugyancsak kiegyenlítetté teszi a forrás vízhozamát; — a csapadék- és a vízhozam-idősor közötti összefüggést befolyásolja még a felszín alatti tározótér alakja, kiterjedése, az, hogy a vízzáró környezetben nincsenek-e vetők, kevésbé vízzáró szakaszok, továbbá befolyásolják ezt a kapcsolatot a felszín növényzettel borítottsága és domborzati viszonyai is. Ezeknek a tényezőknek ismerete azért fontos, mert még többéves megfigyelési adatsorral rendelkező forrás esetében is szükségessé válhat a vízhozam-idősor időben történő kiterjesztése a pontosabb méretezés érdekében. Figyelemmel kell lenni arra, hogy amennyiben tartósan, sok éven át kívánják felhasználni a forrás vízhozamát, úgy a tározás segítségével is csak olyan vízmennyiség vehető igénybe, amennyi a felszíni csapadék beszivárgó hányadából rendelkezésre áll. Más szóval: a felszín alatti tározás segítségével sem termelhető ki több a felszín alatti vízből tartósan, mint a dinamikus vízkészlet. Jelentősen megjavíthatok azonban a vízgazdálkodási viszonyok, ha a felesleges — és a kisebb fogyasztás időszakában jelentkező —1 vízkészlet számára többlet-tározóteret biztosítunk. A természetes forrásküszöb többnyire arra vezet, hogy a felduzzasztott víz nem kívánatos helyen, magasabb szinten felszínre lép, ezért a gyakorlatban a változtatható küszöböt alkalmazzák a többlet-tározótér előállítására. A szükséges tározótér nagyságának meghatározása a vízhozamidősor és a fogyasztásidősor integrálgörbéinek maximális különbségéből olvasható le. Amennyiben a hidrogeológiai adottságok lehetővé teszik, ezt a tározóteret egy Sj depresszióval lehet létrehozni. A valóságban ehhez egy nagyobb, s2 depressziót kell azonban kialakítani, amely azért szükséges, hogy a tározótér leürülését a szükséges mértékig meggyorsítjuk. A kitermelni kívánt vízhozamnak a depresszió, az idő, továbbá a tározótér geometriai jellemzőit figyelembe vevő meghatározásával többen foglalkoztak. A kapott megoldások, amelyeket Léczfalvy [41] ismertet — a számítások folyamán tett elhanyagolástól függő eltérésekkel — általában a következő alakú eredményre vezettek: ahol s — az előirányzott depresszió, n — a tározókőzet hézagtérfogata (csak a repedések, hézagok térfoga- gatát, az ún. makroporozus hézagtérfogatot kell itt figyelembe 180
