Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

5. Víztározás - 5.3 Felszín alatti víztározás

Depressziós vizszint Umax forróshozam esetén

Depressziós vizszint ümn forróshozam esetén

Maximális üzemi vízhozamhoz tartozó depresz sziós felület

Módosított 0L-f(s,t) íermészetes Q-f(t)

Eredet/ küszöb

Lesz aihtott forráskuszob

vízzáró kőzet 5—3. ábra. Túlbukó forrás vázlata

ben helyezkedik el és a forrás mögött jelentős kiterjedésű felszín alatti tározótér alakult ki. A tározótérben elhelyezkedő, csapadékból utánpótlódó víz, a vízzáró kőzetből álló természetes küszöbön átbukva kerül a felszínre. Az elfolyó vízhozam különböző értékeihez a tározótérben más és más depressziós felület tartozik. A depressziós felületnek két határesete van: egyik a legnagyobb (Q max), a második pedig a legkisebb (Qwiu) forrásvízhozam esetében áll elő.

A két felület közötti tér a Vj természetes tározótér, az alatt pedig a V2 fiktív tározótér helyezkedik el, amely természetes körülmények között kihasználatlan. A túlbukó vízhozam a felszíni csapadéknak az a hányada, amely beszivárog a talajba és túlfolyik.

A felszíni csapadék S = í (t) idősorral rendelkezik. Ugyanígy a beszivárgó csapadékhányadnak van egy S' — f' (t) idősora.

A S = f (t) lehulló csapadék és a Q = f (t) túlbukó vízhozam között nyilvánvaló összefüggés van, amit több hidrogeológiai és hidraulikai tényező határoz meg. Ezek közül a fontosabbak:

— a Vi természetes tározótér nagysága. Belátható, hogy ha Vj viszonylag nagy, akkor a forrás vízhozama kiegyenlítettebbé válik, mintha ugyanez a. tér viszonylag kicsi;

12*

179