Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
5. Víztározás - 5.2 Magyarország víztározói és tározási lehetőségei
lázat nem tartalmazza a Duna csatornázása révén nyerhető tározótérfogatot. Az árvizek visszatartására szolgáló tározók a kisvízfolyások 450 000 ha-nyi árterületén egyes lakott vagy más okból értékes területek helyi jellegű ármentesítésében tölthetnek be fontos szerepet. Nagyobb folyóinkon számottevő árvízcsökkentő hatás csak az országhatáron túli tározással volna elérhető. A víztározóknak a vízkárok elhárításában hazánkban a belvizek visz- szatartásánál van különösen nagy jelentősége. A belvíztározók egyben — a vízminőségi viszonyoktól függően — az öntözővízellátást is szolgálhatják. A belvíztározók térfogata jelenleg 114 millió m3, területe 10 400 ha, mely a tervezett fejlesztést figyelembe véve 1985-re 340 millió m3 térfogatra és 37 000 ha-ra növekszik. A fedőrétegbeli tározás, azaz a növénykultúrának legmegfelelőbb talajnedvesség elérése céljából történő vízvisszatartása talajvédelemmel és talajjavítással, valamint a fölös vizek kártétel nélküli levezetésével összekapcsolva, a domb- és síkvidékeken egyaránt a mezőgazdaság fejlesztésének egyik fontos eszköze. A leghatékonyabb megoldás módozatai még kialakulóban vannak. A felszín alatti tározásnak elsősorban az ivó- és ipari vízellátásban van szerepe. A felszín alatti tározás főként a karszthegységek, mint tározók igénybevétele útján valósítható meg (pl. a Dunántúli Középhegységben Tatabánya, Várpalota, Inota, Veszprém, Keszthely, továbbá a Mecsekben Pécs környékén vízellátási célból létesített karsztaknák). Ezenkívül a vízellátás érdekében talajvízdúsítást is alkalmaznak (pl. a Bódva völgyben Borsod- sziráknál, a Zagyva völgyben Nagybátonynál). A hidraulikus energiatár ozásra hazánkban néhány igen kedvező lehetőség van (Nagymaros, Visegrád, Tokaj, Lillafüred, Badacsony, stb.). Hasznosításuk révén 1000—1200 MW csúcsteljesítmény volna kiépíthető. A hazai tározási lehetőségek mellett a magyar vízgazdálkodásban fontos szerep vár az országhatáron kívül létesíthető nagyobb tározókra. Folyóink vízgyűjtőterületének a Kárpátok és az Alpok vidékére nyúló részein, az országhatárokon kívül, ez idő szerint működő felszíni tározók össztérfogata több mint 2 milliárd m3. Nagy részük közepes és ennél kisebb méretű, de van 7—8 db nagyméretű tározó is. Az alpesi tározók főleg vízerőhasznosítási célt szolgálnak, a Morva medence és a Kárpátok tározói általában összetett célúak. Különösen jelentősek a vízhiánnyal küzdő Tisza-völgy vízgazdálkodása szempontjából Kárpátalja és Észak-Erdély tározási lehetőségei. Ezen a területen 15 nagyméretű tározó építésével, előzetes vizsgálatok szerint további több mint 1,5 millárd m3 víz fogható fel. (Pl. a Visó-völgyben 900, a Latorca-völgyben 70, a Nagyág völgyében 90, a Talabor völgyében 90, a Tarac völgyében 200 millió m3.) E tározók hatása az árvízcsúcsok csökkentésére főként a folyók határszakaszán lehet jelentős. 12 177
