Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

5. Víztározás - 5.1 A víztározás és létesítményeinek csoportosítása

vidéki, valamint felszín alatti tározó, növényi tápvíz tározásra csakis fedőrétegbeli tározó alkalmas. Árvízvisszatartásra a hegyvidéki és a hullámtéri tározók, belvízvisszatartásra a holtmedrek, terepmélyedések és síkvidéki jellegű tározók kínálkoznak elsősorban. Az öntözővíz tározására mind a síkvidéki, mind a hegy- és dombvidéki tározókat alkalmazzák.

Ugyanaz a tározó összetett célt is szolgálhat (ún. „többcélú” tározó), és sok esetben az adott Célt csak több tározóval, sőt egész tározó rendszerrel lehet elérni.

Az összetett célú (többcélú) tározó létesítésének az egycélú tározókhoz képest az alábbi szempontokból mutatkozhat előnye:

— egyetlen nagyobb tározó beruházási, fenntartási, üzemelési költsége általában kisebb mint azonos össztérfogatú, több kisebb tározóé együttesen;

— bizonyos feltételek mellett a többcélú tározó térfogata kisebb lehet, mint az egyes célok eléréséhez szükséges tározótérfogatok összege;

— lehetőség nyílik olyan járulékos hasznosításra, amelynek érdekében esetleg egyébként nem létesült volna tározó (sport, üdülés);

—i kevesebb, többcélú tározóval a vízkészlet teljesebb kihasználása érhető el, míg több kisebb tározóval a vízkészleteket esetleg túlzottan megosztjuk és a későbbi teljesebb kihasználást nehezítjük.

Többcélú tározók esetében sokszor nehézséget jelent az ellentétes érdekek egyeztetése. Vízhasznosítási célú tározók szempontjából általában a minél nagyobb mederteltség, magas üzemi vízszinttartás, az árvízvisszatartást szolgáló tározók esetében az árvízi hozamok befogadására alkalmas, minél kisebb mederteltség a kedvező.

Tározórendszer segítségével magas fokú lefolyásszabályozás valósítható meg. A tározók egymásrahatása miatt együttes hatásuk megbízható meghatározásának alapvető feltétele a megfelelő észlelés, információgyűjtés, távirányítás és az ezen alapuló üzemviteli rend kialakítása.

A fejlődés tendenciája arra mutat, hogy a kisebb és nagyobb, a síkvidéki és hegyvidéki tározók, összefonódva a fedőrétegbeli tározással, mindinkább egymás kiegészítőjévé válnak, egy-egy vízgazdálkodási területen kialakuló tározásos vízgazdálkodási rendszer keretében.

A szükséges tározótér nagysága a vízfolyás vízhozamingadozásaitól, de attól is függ, hogy milyen hosszú időtartam ingadozásait kell kiegyenlíteni. Ezért a tározókat elsősorban a tározási idő szerint osztályozzuk. E szerint megkülönböztetünk: '

a) napi tározást, amelynek célja a vízhozam vagy vízigény napi ingadozásainak kiegyenlítése. Ilyen tározás szüksége felmerülhet háztartási és ipari vízellátásnál és vízerőhasznosításnál;

b) heti tározás, munkaszüneti napok csökkent, vagy egészen elmaradó vízigénye következtében bekövetkező megtakarítás tározása;

c) rövid idejű tározás a periodikus igények számára pl. szennyvízhígítás, hajózás;

d) éves tározás az éven belüli vízhozamingadozásnak a komplex víz- gazdálkodás igényei szerinti szabályozása;

172