Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. Vízgazdálkodás és hidrológia

hoznak létre mindaddig, amíg a folyamatban részt vevő tényezők újabb viszonylagos egyensúlya kialakul.

Az emberi beavatkozás időbeli lefolyása és az ezt követő változás kialakulása szempontjából újabb osztályozás lehetséges. Ezek szerint megkülönböztethetünk

— folyamatosan változó beavatkozásokat (folyamatosság alatt a ki- sebb-nagyobb egymást követő időközben bekövetkező változásokat értjük). Ilyen jellegű beavatkozások a mezőgazdasággal kapcsolatban pl. az agrotechnikai módszerek, a termesztett növényfajták változtatása, vagy az idényjellegű ipari üzemek (konzervgyár, cukorgyár) időszakosan jelentkező szennyvízterhelése, az időszakos permetezés és műtrágyázás stb. A beavatkozásokat követő változások egy része megszűnik a beavatkozás megszűntével és a természetes állapot regenerálódhat, esetenként azonban a változások összegeződhetnek (pl. helytelen talajművelés okozta erózió);

— időben állandó, de hatásában fokozódó beavatkozásokat (pl. az öntözés esetében jelentkező talajvízszint-emelkedés^kolmatáció, sófelhalmozódás, a városiasodás* okozta mélyreható változások á“hldrológiaí viszonyokban);

— egyszeri beavatkozást, időben csökkenő vagy növekvő hatással (az erdőirtást követő lassú regenerálódás, a tározók, csatornák feltöltődését követő kolmatációs folyamat stb.).

Az emberi tevékenység vízháztartásra gyakorolt befolyásának osztályozása lehetséges a hasznosítható vízkészletet növelő, illetőleg csökkentő hatás alapján is. Ez az osztályozás azonban nem mindig oldható meg egyértelműen. Ha pl. területi vízmérleget vizsgálunk, úgy a mélyszántás, tározás stb. a terület hasznosítható vízkészletét növeli, de ugyanakkor a vízhálózat mérlegében csökkenést idéz elő.

* A városiasodás vízgazdálkodási vonatkozásairól Lászlóffy [40] megemlíti, hogy a vízigények növekedésével a nagyvárosok sok helyen már csak távvezetékeken át elégítik ki vízszükségletüket, s ezzel tág körzetben befolyásolják a vízháztartást. A fokozott felszín alatti vízbeszerzés következtében süllyed a talajvízszint. Az iparosodás révén nő a salak és szennyező anyag mennyisége, romlik a vízminőség. A vízzáró felületek (járdák, úttestek, repülőterek stb.) kiterjedésének növekedésével, az ereszek, lefolyók, csatornák építésével emelkedik a koncentrált vízbevezetések száma, szaporodnak a záporesők okozta károk, megemelkedik a befogadó vízfolyások árvízszintje. Ugyanis a felszín mind nagyobb részének vízzáróvá válása folytán a csapadékvizek lefolyó hányada megnő, meggyorsul az összegyülekezés folyamata. Ugyanakkor esőből nemcsak a megnövekedett lefolyási hányaddal arányosan nagyobb tömegű árhullám keletkezik mint az adott, hanem az árhullám csúcsa is magasabb lesz, alakja is megváltozik, hegyesebb lesz. A vízzáró felületek csökkentik a beszivárgást, a zöld területek, parkok locsolása révén a természetes csapadékot meghaladó mennyiségű víz jut a talajba, megbomlik a talajvízháztartás egyensúlya. Zavaróan hatnak egyes városi mélyalapozások is, befolyásolva a talajvíz természetes állapotát. Az átlagos lefolyási hányadot falusias beépítésű területen 0,2-nek, a városban 0,6-nak véve, az árhullámok tömege a városiasodás során a korábbi állapothoz képest háromszorosára emelkedik. Ha még figyelembe vesszük a gyorsabb összegyülekezést, végeredményben a tetőző hozam négyszeresére növekedhet.

2

17