Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

4. A vízmérleg - 4.6 A vízminőség szerepe a vízgazdálkodásban

— elsősorban olyan peszticidek alkalmazására kell törekedni, amelyek a vizek minőségére kevésbé károsak;

— peszticidet a parti sávban (a partvonaltól számított 200 m) csak az illetékes egészségügyi és vízügyi hatóság szakvéleményében megállapított előírások figyelembevételével adott engedély alapján szabad felhasználni;

— peszticiddel szennyezett anyagot, öltözéket, felszerelést, gépet, csomagolótartályt stb. állóvízben, folyóban vagy vízfolyásban tisztítani tilos;

— peszticiddel dolgozók tisztálkodására, továbbá a szennyezett tárgyak (gépek, szállítóeszközök stb.) lemosására külön lemosóhelyet kell létesíteni, az itt keletkező szennyvíz összegyűjtéséről és hatástalanításáról gondoskodni kell;

— szikkasztó berendezés létesítése esetén a vízjogi engedélyezés során a talajnemtől függően kell megállapítani a szikkasztás mélységét, illetve a víznyerőhelyektől való távolságát.

Az utóbbi évtizedben — különösen a vizeknek ivóvíz célú hasznosításával kapcsolatban — új problémaként jelentkezett a talaj- és felszíni vizekbe jutó radioaktív anyagok okozta szennyezés. A radioaktív anyagok sajátos tulajdonsága, hogy igen kis koncentrációban is nagymértékben képesek a vizek iszapjában és élővilágában feldúsulni. Tekintve, hogy a kis aktivitások élettani és genetikai távhatása még nem teljesen tisztázott, a radioaktív anyagoknak az emberi környezetben való előfordulása közegészségügyi szempontból rendkívüli elővigyázatosságot igényel. Normál körülmények között a vízben csak igen kis koncentrációban jelen levő radioaktív anyagok a víz fogyasztása során a teljes sugárexpozíciónak csak egy részét adják, de figyelembe véve nagyfokú akku- mulálódási készségüket, közvetlenül vagy a táplálkozási láncon keresztül — víz, plankton, hal, öntözött talaj, növény — az emberi szervezetben is feldúsulhatnak.

A vizek sugárzóanyag tartalmát folyamatosan mérni kell és változását nyomon kell követni, főként a felszíni vizekben, különös tekintettel a felszíni vízre telepített ivóvízkivételi művekre. A vizsgálatok elsősorban a mesterséges sugárzóanyagokra terjednek ki, amelyek radioaktív anyagokkal fertőzött csapadékkal, illetve hasadó anyagokat tartalmazó szennyvíz bevezetésével kerülhetnek a vizekbe. A vizek aktivitásában az utóbbi években viszonylagos csökkenés mutatkozik, amely elsősorban légköri atomrobbantások beszüntetésére vezethető vissza. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a felszíni vizek radioaktív szennyezettsége nem jelentős, de a sugárszennyeződés lehetősége az atomipar fejlődésével és a sugárzó anyagoknak a kutatásban, az iparban, a gyógyászatban történő fokozottabb felhasználásával növekedik.

A felszíni víz radioaktív anyagokkal történő elszennyeződésének klasz- szikus példája az amerikai Columbia folyó, amely mellett az első nukleáris üzemek egyike létesült. A kis aktivitással folyamatosan bevezetett reaktorhűtővíz mintegy 10 év alatt a folyó iszapját, planktonját, halait úgy elszennyezte, hogy ma a torkolatnál is kimutathatók a tenger kagylóiban az erőmű nuklidjei és a legújabb vizsgálatok szerint a folyó halállományában a feldúsult radioaktív foszfor miatt a halak fogyasztása az emberi szervezetre károssá vált.

A természetben szétszórt hígított izotópok nagymértékben koncentrálódnak az ún. táplálkozási láncokon át. Pl. a legelésző állatok pajzsmirigyében a jód 500-szorosan feldúsulhat. A vízből a plankton és az alsóbbrendű állatok, a cinket, a stronciumot ezerszeresen feldúsíthatják és így az őket fogyasztó halak is fertőződhetnek. A szárnyasok tojássárgájában, amelyek ilyen helyekről táp136