Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.6 A vízminőség szerepe a vízgazdálkodásban
Egyre veszélyesebbek azonban azok a szennyező anyagok, amelyek nem az ipari gyártás során, hanem kész termékként a felhasználás következtében jutnak a vizekbe. Jellemző erre a Duna olajszennyezése. A VITUKI vizsgálatai szerint a felső Duna-szakasz mentén levő kőolaj feldolgozó üzemekből —< megfelelő tisztítás után — naponta összesen 1,1 tonna olaj kerül a Dunába. Ezzel szemben Budapest szennyvizei útján — főként az olajnak, mint kész termékeknek felhasználása következtében —< naponta 27 tonna olaj jut a folyóba. Az olajszennyeződés 1967. évi adatait a 4—6. táblázat mutatja be. Ebből az olaj szennyezési mérleg készítése segítségével kitűnik, hogy a magyarországi Duna-szakaszon az ülepedés és az öntisztulás mértéke jelentős. A Duna olajszennyezése 4—6. táblázat Szennyező forrás terhelés t/nap országhatárra érkező víz 190 Kőolajipari Tröszt, Szőny 0,7 Kőolajipari Tröszt, Almásfüzitő 0,4 Budapest város 27 Kőolajipari Tröszt, Csepel 0,2 Kőolajipari Tröszt, Szászhalombatta 0,4 Dunaújvárosi Vasmű 0,7 Országhatáron távozó víz Ülepedés és öntisztulás 180 39,4 Ugyancsak hasonló a helyzet különböző szintetikus mosószerekkel, a detergensekkel E tekintetben különösen ellentmondásos helyzet állt elő. A különböző mosószerek közvetlen emberi tisztaság-egészségügyi célokat szolgálnak, de a vizekbe kerülve fokozott szennyező hatást idéznek elő, megakadályozva a szerves, fertőző, szennyező anyagok természetes lebontódá- sát. A detergensek okozta káros szennyezés megszüntetését az ipari gyártás oldaláról, a gyártmányféleségek megválasztásával lehet elsősorban előmozdítani. Az iparilag fejlett országokban — ahol a folyók felszínén keletkező habosodás katasztrofális méreteket ölt — csak olyan szintetikus mosószerek hozhatók forgalomba, amelyek hagyományos szennyvíztisztítási módszerekkel lebonthatók. A vízminőségvédelmi beavatkozások sokrétűségére jellemző, hogy a vegyipar egyik ágának gyártmányfejlesztését, a detergensek gyártását a vízgazdálkodás társadalmi érdekeinek kell alárendelni. A detergens-probléma megoldására világszerte széles körű kutató munka folyik. Ennek célja a biológiailag lebontható detergensek előállítása, illefrve a detergensek szennyvíztisztítást gátló hatásának kiküszöbölése. Európában e feladat először Nyugat-Németországban jelentkezett, ahol az utóbbi évtizedben a szintetikus mosószerek felhasználásának aránya a hagyományos mosószerekkel szemben rendkívüli mértékben megemelkedett. Az NSZK-ban korlátozták a biológiailag le nem bontható un. „kemény” detergen133
