Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

4. A vízmérleg - 4.6 A vízminőség szerepe a vízgazdálkodásban

A vízminőség közvetlen szabályozása a szennyező anyagok abszolút mennyiségének csökkentésére irányul. Megvalósítására a szennyvíztisztítás érdekében a következő főbb feladatokat kell megoldani:

—! szennyvíztisztító berendezések, csatornahálózatok létesítése és megfelelő üzemelése, karbantartása;

— a szennyvíztisztítás hatásfokának gazdaságos növelése;

— a szennyvíztisztítás technológiai színvonalának emelése, korszerűsítése, a szennyvíztisztítás technológiai fegyelmének megszilárdítása;

— a termelési tevékenység, a gyártástechnológiai változások szoros összehangolása, a keletkező szennyvíz tisztításának egyidejű megoldásával.

Egyes ipartelepeken — különösen a vegyiparban — különböző minőségű szennyvizek kerülnek ki az egyes üzemrészekből. E szennyvizek a csatornahálózatban keverednek és olyan eredő vegyületeket alkotnak, amelyek a vegyipari gyakorlatban ismeretlenek. E vegyületek többnyire nem állandóak, hanem az összetevők arányában változnak. E szennyvízfajták károkozásának megszüntetésére többnyire nincsenek kialakult módszerek, kémiailag is nehezen roncsolhatok, és többnyire biológiai úton sem bonthatók le. E szennyvizek egy része leválasztható és kezelése megoldható helyi berendezések létesítésével. Más része házi szennyvizekkel keverve biológiai úton bontható. A maradék kezelhetetlen szennyvíz tisztítására kell a kutatásoknak irányulniok. Ez esetleg gyártástechnológiai módosítással is lehetséges. Sok esetben azonban e szennyvízfajták tározása és nagyvizek idején történő befogadóba bocsátása a célravezető megoldás. Az egyéb megoldások, mint pl. a besűrítés, az elégetés, rendkívül költségesek.

A vízminőség közvetett szabályozására szolgál az okszerű üzemi vízgazdálkodási rend kialakítása. Ennek során az üzemek belső vízgazdálkodási rendjének racionális kialakításával, a vízforgatás, a többszörös hasznosítás, a használt víz regenerálása útján a frissvízigényt, ezzel együtt a bevezetett szennyvíz mennyiségét csökkentjük és így az üzemi vízforgalom és a csökkenő frissvízigény eredményeként növekszik az egységnyi frissvízigényre jutó vízforgalom.

Egyes esetekben, megfelelő üzemi, üzemek közötti vízgazdálkodási rendszer kialakításával megvalósítható a szennyvizek távoltartása a befogadótól, pl. a szennyvízöntözés, vagy a tógazdasági hasznosítás esetén.

Egyre inkább előtérbe kerülnek vízminőség szabályozási módszerként a nagytérségi szemlélet alapján megvalósított komplex, átfogó vízgazdálkodási beavatkozások. E vízminőség-szabályozási mód főbb tényezői:

aj A szenyvízforrás és a befogadó közötti kapcsolat optimális szintetizálása:

— megfelelő vízpótló berendezés létesítésével a befogadó vízhozamának kiegyenlítése a vízhasznosítások szempontjából megfelelő vízminőségi (koncentráció) szint tartása érdekében;

— szennyvíztározással és a befogadó vízhozamától függő szennyvíz- bebocsátással a vízminőség viszonylagos állandóságának, kiegyenlítettségének biztosítása a vízfolyásban.

Minden befogadó bizonyos hidrológiai adottságokkal rendelkezik (vízjárás, vízhozam), amelyek időbeli eloszlása statisztikai összefüggésekkel jellemezhető. E befogadókhoz kapcsolódó szennyvízforrások is mind mennyiségi, mind minőségi szempontból jellemezhetők az idő függvényében. A vízhasználatok szintén

130