Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

4. A vízmérleg - 4.6 A vízminőség szerepe a vízgazdálkodásban

jellemző követelményeket támasztanak a befogadó vízminőségével szemben. A befogadó vízminősége függ a bebocsátott szennyvizek minőségétől (koncentrációjától), valamint a vízjárásról, vagyis a hígítás mértékétől. Mindezek összevetéséből a vízminőség szempontjából a koncentráció-viszonyok szempontjából mértékadó időszakok választhatók ki, amikor a minőségi követelmények vízgazdálkodási beavatkozásokkal elégíthetők ki. A különböző adottságok, érdekek és megoldások egybehangolása egyben a gazdasági optimumra való törekvésre utal.

b) A befogadó differenciált megválasztása:

— megfelelő csatornázási rendszerek kiépítésével a szennyvizeknek a nagyobb, illetve kiegyenlítettebb hozamú befogadóba való vezetése,

— a vízgyűjtők között mesterséges hidrológiai kapcsolat létesítése a szennyvíz-teherelosztás érdekében.

c) A szennyvízbevezetés célszerű módjának megválasztása a hígítás hatékonysága fokozásának érdekében.

Pl. a szennyvizeknek a sodorvonalba való vezetése; több kicsi, vagy kevesebb nagyhozamú szennyvízbevezetés létesítése; a szennyvízbevezetések egymástól való távolságának meghatározása stb.

d) A térben és időben eltérő keletkezésű szennyvizek kezelésének kombinálása.

A szennyvizek ártalommentes elhelyezésénél az egyedi megoldások nem mindig vezetnek megfelelő eredményre. Bizonyos ipari szennyezőfajták (fenol, toxikus anyagok stb.) adott arányú házi szennyvizekkel való együttes kezelése kielégítő megoldást adhat. Egy ipartelepen belül keletkező különböző minőségű szennyvíz célszerű szétválasztása, vagy éppen más szennyvizekkel való összekeverése vezethet jó eredményre. Esetleg több, egymástól távolabbi objektum (beleértve településeket is) szennyvizeinek összevezetése és együttes kezelése ad megfelelő és gazdaságos megoldást. E variációk kombinálása több változatot eredményezhet, amelyeket egy régión (vízgyűjtőn) belül komplex vizsgálat alá kell vonni és értékelni.

A vízminőség szabályozására, illetve a vízminőségvédelem érdekében alkalmazott vízgazdálkodási beavatkozások általában több feladatúak és az egyedi megoldások mind ritkábban vezetnek kellő eredményre, éppen a szennyvízforrások minőségi változékonysága miatt. Ez főként az ipari termékek és technológia sokrétűségére, variációs készségére vezethető visz- sza, amelynek egyedi követése a vízgazdálkodásban nehezen megoldható. Különösen a víz minőségére ható aktív változások és a védelmi beavatkozások egyidejű megvalósításában mutatkoznak nehézségek. A szennyező hatás, az észlelés, az intézkedés (feladatmeghatározás, anyagi-műszaki feltételek biztosítása, a védelmi mű létrehozása) között mutatkozó hosszabb időtartam az eljárás biztonságát és hatékonyságát sok esetben veszélyezteti. A probléma megoldható egyfelől a védelmi intézkedések meggyorsításával, másfelől olyan átfogó vízminőségvédelmi rendszer létrehozásával, amelyben a szennyvizek egyedi minőségi fluktuációja kiegyenlítődik, illetve végső soron nem jelent különösebb veszélyeztetést a befogadóra. A korszerű megoldást ez utóbbi jelenti.

E meggondolás alapján indult meg a regionális vízminőségvédelmi rendszerek tervezése és kialakítása. A védelmi rendszerbe bekapcsolt terü9

131