Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.4 A vízigény és a vízszolgáltatás biztonsága
Ivóvízellátásban — tekintettel a nyári csúcsidényekre, valamint az évközi és napi ingadozásra — az átszámításhoz 27,72 millió másodpercet, ipari vízellátásnál pedig — az idényjellegű iparágak fogyasztása miatt — 27,33 millió másodpercet kell évente az átszámításhoz alapul venni. A vízfelhasználás a hasznosítható vízkészletből ténylegesen kivett vízhozam. A vízigény, vagyis az optimális víztakarékos technológia alkalmazása figyelembevételével indokolt érték és a vízfelhasználás, vagyis a tényleges érték, sokszor eltér egymástól. A vízszükséglet, a vízigény és egyes velük kapcsolatos további fogalmaknak értelmezését a 4—10. ábra mutatja be. Valamely vízgazdálkodási egység vízhasználatai (bruttó) vízigényeinek összege: a vízgazdálkodási egységekre készített vízgazdálkodási mérleg egyik karja. A korszerű vízkészletgazdálkodási gyakorlatban valamely vízhasználat vízigényét általában nem elegendő a nagyságával — pontosabban: nagyságának időfüggvényével — megadnunk, hanem ezzel együtt a vízhasználat vízhiány-tűrésének az idő függvényét is ismernünk kell. Vízkorlátozás akkor fordul elő, ha a vízhasználat a vízigénynél kevesebb vizet kap. A vízhiány-tűrés a vízkorlátozás valamilyen mértékének határértéke, pl. felső határértéke. A vízhasználat rendeltetésszerű, gazdaságos működése akkor biztosítható, ha a vízkorlátozás nem éri el ezt a határértéket. A vízhiánytűrés vízkészletgazdálkodási szempontból a vízhasználatoknak a vízigény mellett legfontosabb jellemzője, ezért a vízgazdálkodási mérleg szerkesztésében is fontos szerepe van. , \j\ thot ivf | 4.42 A vízszolgáltatás biztonsága A vízhasználatok vízigénye kielégítésének biztonságát, azaz a vízhasz nálatok megengedett vízhiány-tűrési mértékét a mértékadó biztonság kritériumával fejezzük ki. Minél nagyobb a biztonság, rendszerint annál nagyobb anyagi ráfordítás szükséges a vízigény kielégítéséhez, illetve annál kisebb mértékben elégíthető ki a vízigény, vágy annál kevesebb vízhasználat (vizet felhasználó település, ipari, vagy mezőgazdasági üzem) vízigénye elégíthető ki. Minél kisebb a biztonság, annál nagyobb vagy gyakoribb a vízkorlátozás és a korlátozás miatti anyagi kár. A vízhiány kiküszöbölése főként a hasznosítható készlet növelésével (tarozás, vízátvezetés), vagy a vízigény korlátozásával oldható meg. Az előbbi megoldás jelentős anyagi ráfordítással, az utóbbi károsodással (termeléskiesés, vízellátási zavarok stb.) jár. A vízkorlátozás, a vízhiány-tűrés mértéke, illetve a vízigény kielégítésének megkívánt biztonsági foka annak mérlegelésétől függ, hogy — mekkora anyagi ráfordítás szükséges a vízigény minden időszakban vagy nagyobb biztonsággal való kielégítéséhez, — milyen népgazdasági érdek fűződik a vízigény kielégítéséhez, —i milyen károk származnak a víz kisebb-nagyobb mérvű és időtartamú hiányának tűréséből. A vízhasználatok igényének kielégítését tartóssági vagy valószínűségi alapra kell helyezni, éspedig nem a legkisebb vízhozamok, hanem a 95
