Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.4 A vízigény és a vízszolgáltatás biztonsága
vízhasználatok szempontjából mértékadónak tekintett tartósságé vagy valószínűségű vízhozamok és a vízhasználat rendeltetésszerű működéséhez még elegendő — a normatív vízigénynél a megengedett vízhiány-tűrés mértékével kisebb — vízigények egybevetése alapján. A magyarországi gyakorlat szerint — mint említettük — az augusztusi 80%-os tartósságé vízhozamot tekintjük mértékadónak nagy területekre vonatkozó tájékoztató, általános vizsgálatok céljára. A vízkorlátozáson tehát valamely vízhasználat vízigénye kielégítésében mutatkozó elégtelenséget értjük. A vízkorlátozási mutató ennek az elégtelenségnek valamilyen mértéke. A vízkorlátozás (vízhiány-tűrés) és a vízigény kielégítésének megkívánt vagy tényleges biztonsági foka különböző mutatókkal jellemezhető [21, 60, 61], Ezek közül a leggyakrabban a következőket alkalmazzák (4—11. ábra): a) a korlátozás nélküli időszakok tartóssága, b) a kiszolgáltatható (kiszolgáltatandó) vízhozamoknak a norma szerinti vízigényhez viszonyított értéke, ami lényegében adott időpontban a kritikus vízhiány mértékét fejezi ki, c) a korlátozás nélküli időszakok viszonylagos száma, d) a kiszolgáltatható (kiszolgáltatandó) vízmennyiségnek a norma szerinti vízigény-összeghez (vízmennyiséghez) viszonyított értéke, vagyis a vízigény kielégített hányada hosszabb időszakra vizsgálva, e) az átlagos viszonylagos vízhiány. ad a) A korlátozás nélküli időszakok tartóssága ahol d a korlátozás nélküli időszakok tartósságát, 2xt a zavartalan vízszolgáltatású időszakok tartamainak összegét, 2 At, = T a vizsgált teljes idő2 = 1 tartamot jelöli. A korlátozásos időszakok tartóssága ahol df a vízkorlátozásos időszakok tartóssága, Ax\ a zavart, vízkorlátozásos t = l időszakok tartamainak összege. A (4—9) és (4—10) egyenletek alapján 96
