Dégen Imre: Vízgazdálkodás I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai (tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
A) A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai - 8. A vízgazdálkodás fejlesztési tendenciái
gát a vízellátáshoz képest. A távlati terv egyik legfontosabb célkitűzése: 1985-ig a lakosság 85%-ának vízvezetéki vízzel való ellátása és a csatornázás kiterjesztése a népesség 60%-a által lakott területre. Távlatilag is az ipar lesz a legnagyobb vízfelhasználó és egyben a legnagyobb szennyvízkibocsátó népgazdasági ág. A helyi vízkészletek csökkenése és a vízbeszerzés költségeinek növekedése miatt a vízigényes iparágak telepítésekor fokozottabban kell számításba venni a vízbeszerzés lehetőségeit és ráfordításait. A lakosság körzeti összpontosulása, az ipartelepítés koncentrálódása mind több területen teszi szükségessé átfogó regionális vízellátó rendszerek kialakítását. A vízkészletek és a vízigények közötti egyensúly létrehozását a fajlagos vízigények csökkentésével, víztakarékos technológiák alkalmazásával, ismételt vízhasználatokkal, az üzemen belüli vízforgatás, a többszörös vízfelhasználás szélesebbkörű alkalmazásával is elő kell segíteni. Víztakarékossági és vízminőség-védelmi szempontból egyaránt össze kell egyeztetni az ipari technológiákat a vízgazdálkodási szempontokkal. A mezőgazdaságilag művelt terület csökkenése, ugyanakkor a mezőgazdasági termékek iránti igények növekedése megköveteli a mezőgazdasági termelés hozamainak és termelési biztonságának növelését a víz- gazdálkodás eszközeivel. A mezőgazdaságban a termőterület hatékonyabb kihasználásának, a termelési színvonal növelésének, a termelés gazdaságosságának egyik növekvő fontosságú tényezője az öntözés és a vízrendezés gyorsabb ütemű fejlesztése. Az öntözött területnek a jelenlegi 440 ezer ha-ról 750—1050 ezer ha-ra való kiterjesztését irányozza elő a terv. A káros belvizek levezetésének jelenlegi — átlagosan 19 napos — időtartamát a korszerű belterjes nagyüzemi mezőgazdaság igényének megfelelően 12—14 napra kell csökkenteni. A hegy- és dombvidéki vízrendezést a komplex meliorációs munkákkal összehangoltan kell továbbfejleszteni. A mezőgazdaság iparosításának és az állatállomány koncentrálódásának meggyorsulásával a mezőgazdaság üzemi jellegű ivóvízigénye a meny- nyiségi növekedés mellett területileg fokozottan összpontosul. 1985-ig el kell érni, hogy az iparból tisztítatlan víz ne kerüljön a befogadókba, és a csatornázott településeken korszerű szennyvíztisztító művek épüljenek. Meg kell oldani a mezőgazdaság kemizálásából származó szennyező hatások elhárítását. A vizek minőségének védelme, a szennyezettség csökkentése a következő másfél évtized egyik legfontosabb feladata, amelynek megoldása a vízgazdálkodás általános fejlesztésének alap- feltétele. 251
