Dégen Imre: Vízgazdálkodás I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai (tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
A) A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai - 1. A víz szerepe a társadalom életében
páratartalomhoz tartozó telítettségi hőmérséklet alá száll. A vízháztartási egyenletnek azonban a csapadék a legkevésbé befolyásolható tagja, bár — túlhűtött (—5, —10 °C) esőfelhőbe ezüstjodid vagy egyéb olyan anyag bejuttatásával, mely a kondenzációt, a párakiválást és így a csapadékképződést elősegíti — a mesterséges esőkeltés terén értek már el bizonyos kezdeti eredményeket. Ez azonban csak aránytalanul magas költséggel, kisebb térségen belül, túlhűtött esőfelhők jelenléte esetén alkalmazható. Belátható időn belül e módszer általános elterjedése a vízgazdálkodás gyakorlatában nem várható. A párolgás a vízháztartásban rendkívül jelentős tényező. Magyarország területére hulló évi átlagos 58 milliárd m3 csapadékból, 54 milliárd m3 elpárolog. A szabad vízfelszín párolgása magyar viszonyok között októbertől márciusig mintegy napi 0,3—2,5, áprilistól szeptemberig napi 3—5 mm között ingadozik. Meleg nyári időben a hazai szabad vízfelületek párolgása naponta 8—12 mm is lehet. Ez az érték hektáronként 80—120 m3/nap, vagyis 1—1,5 liter/s vízhozamnak felel meg. A Balatonból derült nyári időben napi 10 mm vízoszlopnak megfelelő vízmennyiség párolog el, ami a tó 600 km2 vízfelületének figyelembevételével egyenértékű azzal, mintha a Tisza 80 m3/s kisvízi hozamával azonos nagyságú láthatatlan folyó apasztaná a tó vizét. A víz felszíni hőmérsékletének csökkentése (gyorsan átmelegedő sekély parti öblözetek kiiktatása, tározóknál a minél kisebb vízfelület és minél nagyobb vízmélység kialakítása, a vízkivételeknek a felső, melegebb rétegekben való elhelyezése) közvetve a párolgást is csökkenti. Zsírsavak és bizonyos alkoholvegyületek vékony rétegű elhelyezése a vízfelszínen ugyancsak csökkenti a párolgást. Ez azonban egyrészt a vegyszernek hullámzás és szél okozta elsodródása, másrészt az eljárás költséges volta miatt csak kisebb vízfelületeken, korlátozott mértékben alkalmazható. Magyarországon a csapadék 90—92%-a a növénytermesztési térbe hullik, amelynek zöme részint a növényzet élettevékenysége folyamán felhasznált víz elpárologtatásából (transzspiráció), részint a talaj és a növény felületéről elpárolgó víz (evaporáció) formájában a légtérbe távozik. A transzspiráció mértéke tág határok között változik a növényfajtól, a növényállomány sűrűségétől, fejlődési szakaszától, a mikroklímától függően. A talaj felszínéről elpárolgó vízmennyiség alakulására befolyással van a talaj kötöttsége, s ezzel szoros összefüggésben hézagtérfogata, növényzettel való fedettsége, a talaj művelés módja. A növényzettel borított természetes térszíni párolgás, a „meddő” párolgás csökkentését elősegítő eljárások kutatása is folyamatban van. A víz- háztartás befolyásolása szempontjából mindezek csak korlátozott jelen tő24
