Dégen Imre: Vízgazdálkodás I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai (tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
A) A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai - 1. A víz szerepe a társadalom életében
ségűek. Valójában tehát a lefolyás és annak szabályozása a gyakorlati víz- gazdálkodás fő tárgya. A víz körforgásának természeti újratermelési folyamata és a víz társadalmi „körfolyamata”, a társadalmi újraterjnelésben betöltött szerepe, egymással szoros egységben, kölcsönhatásban van. Ez az egység azonban dialektikusán ellentmondásos. Melyek ezek az ellentmondások? 1. Miközben a vízigény rohamosan növekszik, a vízkészlet — nagyobb térségen belül és hosszabb időszakban — változatlan. A század elején még a nagyvárosok lakói sem használtak naponta fejenként 40—50 liternél több vizet, a falusi lakosok napi vízfogyasztása 20—25 liter volt. A korszerűen felszerelt házakban a vízszükséglet ma már 120 liter/fő/nap. Jelenleg a technikailag legfejlettebb államokban a lakosság számához viszonyított évi átlagos összes (ipari, mezőgazdasági és kommunális) vízigény egy lakosra vonatkoztatva megközelíti, sőt sok esetben meghaladja az 1000 m3-t. Magyarországon ez az érték 1970-ben mintegy 500 m3. 25 évvel ezelőtt kb. 115 m3 volt és 1985-re előreláthatólag 1200 m3 lesz. 2. A fokozódó vízigények kielégítését nehezíti, hogy a vízjárás természetes ingadozása, és a társadalom növekvő vízszükséglete egymástól eltérően alakul. A természetes vízjárás térben és időben változó, és a felhasználható vízkészlet általában sem időben, sem területileg nem úgy oszlik el, ahogyan az igények jelentkeznek. A vízigények koncentrálódnak és a felhasználható vízkészletekkel általában nem esnek egybe. A vízigények és a vízkészletek területi megoszlása közötti eltérés Magyarországon is megmutatkozik. A mértékadó augusztusi időszakban a vízigények zöme, 67%-a (150 m3/s) a Tisza völgyében jelentkezik, míg a hasznosítható vízkészlet ebben az időszakban e térségben (a szegedi szelvényben) az ország teljes hasznosítható felszíni vízkészletének csak 20%-a (190 m3/s). A vízzel kapcsolatban felmerülő igénynek tekinthetjük nemcsak a vízfelhasználók által igényelt vízmennyiséget, hanem azt a társadalmi szükségletet is, hogy a vízfolyások és tavak vizét a parti területektől távol tartsuk, a fölös felszíni vizeket károkozás nélkül levezessük, a lejtőket az eróziótól megvédj ük és a természetes vizek tisztaságát megóvjuk. 3. További lényeges ellentmondás származik abból, hogy a legsűrűbben lakott és legjobban iparosított területeken a vízigény fokozódásával egyidejűleg rohamosan növekszik a természetes vizek szennyeződése, ami korlátozza a felhasználható vízkészletet. 25
