Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684–1749-ig; A magyarországi halászatról (Vízügyi Történeti Füzetek Különkiadás Budapest, 1984)

A magyarországi halakról és azok halászatáról

(Az elfajzott csukát, mely a mocsarak hínárjában és iszapjában bujkál, itt nem szokás étkezéshez föltálalni.) Bárhogy légyen is, az ebben járatosak tagadják, hogy létezne olyan csukafajta, mely békát ne rabolna. És mivel falánk, mint a farkas, még a saját fajtáját sem kíméli (Széljegyzet: Ezért adta neki egy népies versike a „tyrann" elnevezést: A csuka a vizek hala, királya és tyrannusa.) Ahogy azt tartják róla, hogy a békákat is fölfalja, ugyanúgy hiszik róla azt is, hogy minél kövérebb, annál jobb. Olyan nagyok is találhatók, hogy joggal hasonlítják a közepes méretű vizához. Nagyon sokáig él ugyanis, ezért aztán nagyra megnő. Amennyiben egyes történelmi forrásoknak hihetünk, Caesarea falu mellett Lutra nevű tóban i4çj-ben kifogtak egy csukát, amely olyan öreg volt, hogy a kopoltyújába akasztott gyűrűre teljesen ránött a bőre, és a gyűrűbe a következő szöveget vésték: „Én vagyok az a hal, mely II. Frigyes császár kezéből legelsőként kerültem a tóba. 1250. október 5." Ennek alapján nem nehéz kiszámítani, hogy a csuka 267 évig élt a tóban. Nincs is okunk ezt kétségbe vonni. Ha ui. a tavakban jól érzi 17. kép. Csuka és süllő