Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684–1749-ig; A magyarországi halászatról (Vízügyi Történeti Füzetek Különkiadás Budapest, 1984)

A magyarországi halakról és azok halászatáról

magát, a legritkábban jön a felszínre, hacsak nem a zsákmány végett, amit rendesen rejtekhelye közelében, ahol meghúzza magát, kap el. Csodálkozunk hát, ha rejtetten olyan hosszú életet él? Fogtak már tarkát, gesztenyebarnát, sőt a Rábában és a Murában fehéret is találtak. Aztán van Magyarországon akkora csuka is, ha Galeottónak hihetünk, hogy hosszúságra sokszor akkora mint egy ember, és húsa olyan egészséges, hogy valamennyi hal közül leginkább ezt ajánlják: legfinomabb részének a máját tartják. A mája ugyanis, melyet görögül „epar"-nak hívnak, nagyobb a sügérénél, úgy hogy aki hozzájut, a királyi ételek közé sorolja. xxrv. A KESZEGRŐL ÊS A KÁRÁSZRÓL Hozzájuk legközelebbi fajhoz tartoznak a keszegek és a kárászok. A természetbúvárok mindkettőt a „cyprinidák" neméhez sorolják, éspedig „cyprinos latos"-nak, széles pontyoknak nevezik őket, mert széK i(o</uiífKÓ Iva ralik iS. kép. Kárász