Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684–1749-ig; A magyarországi halászatról (Vízügyi Történeti Füzetek Különkiadás Budapest, 1984)

A magyarországi halakról és azok halászatáról

val a folyás irányában a mélybe eresztik, aztán tárt kapukkal várja a halacskákat, hogy azok könnyen betalálhassanak, de kijönni már ne tudjanak. A „fundae" (magyarul parittyák), avagy az emelőhálók, latin nevüket annak köszönhetik, hogy hasonlítanak a parittyákhoz, melyekkel őseink a háborúban, manapság pedig a gyerekek játékból kavicsot hajigálnak. A háló négyzetes, széle-hossza egyenlő. Sarkain kötél, mellyel a hálót az egymást középen keresztező és ívben meghajlított vesszőkhöz erősítik úgy, hogy a vesszőket, ahol egymást keresztezik, összekötik, és ide csatlakoztatnak egy kb. tíz rőf hosszú rudat, mellyel a hálót ha fölemeljük, hasonlít a parittyához. Nálunk este és reggel halásznak vele, de nemcsak a kisebb, hanem a nagyobb folyókban is, ahol azt a fenékviszonyok megengedik. (Széljegyzet: ezt a halászszerszámot a magyarok emelőhálónak hívják.) És amint a halászatnak ezt a háromféle módját (hálóval, varsával és emelőhálóval) külföldön is ismerik, úgy Magyarországon is minden halászatnál használják. De térjünk át az angolnákhoz. XI. AZ ANGOLNÁRÓL Az angolna hosszú, karcsú testű hal, csupasz, a bőre sima és finom, szája megnyúlt, fogai aprók, kopoltyúja kicsi, közvetlen emögött mindkét oldalon uszony. A hát közepétől és alul a végbélnyílástól inkább lapos faroknak, mint uszonynak mondható bőr húzódik teljes hosszában. Nyaka hosszú és széles, hasi része ugyancsak hosszú, húsa zsíros és omlós. A Dunát, melynek vize zavaros, medre örvénylő, nem szereti, nem is fognak benne a halászok, hacsak máshonnan oda nem vetődik. Győrben, ahol in arcis tartják őket, gyakran kiszabadulnak. Mivel pedig nem szívlelik a Duna vizét, nem úsznak benne árral szemben, hanem mintha végelgyengülésben szenvednének, egészen mihozzánk elsodródnak. Valahányszor ez megtörténik, szinte sebesre horzsolt farkú és orrú angolnákat fognak a halászaink. Ezenkívül máshol is előfordulnak, pl. a Vágban, Garamban, Rábában és más tisztább vizű folyókban. És még gyakori Magyarországon - mondja Galeottó Martio - egy fehér húsú hal, mely nem túl nagy, Al