Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684–1749-ig; A magyarországi halászatról (Vízügyi Történeti Füzetek Különkiadás Budapest, 1984)

A magyarországi halakról és azok halászatáról

(ttí' CJ-*jí-c,- Tier rm/f^ 14. kép. Bél Mátyás bejegyzése a kéziratban a nagy viza fogásáról íj32 június első felében egészen rendkívüli nagy vizát vittek fel Bécsbe a magyarországi Mohácsról, melyet Alt h József Mihály, a piaci ügyek felügyelője megmért, és a következő adatokat jegyezte fel róla: ikra SS font, belek 74, hólyag 4, hús S3 5 /o/?/, összesen: 0 mázsa és 71 /0«/; hossza pedig öt és fél rőf, kerülete két egész két harmad. VI. A TOKOK FAJAIRÓL A tokoknak több fajtája van. Egyik az, amely nemcsak nagyságában, hanem testének formájában is elüt a többitől. Egész teste sima, érdesség sem kívül, sem belül nincsen rajta. Otromba feje van, nagy szája, és felső ajakáról négy szál bajusz csüng alá. Szeme testéhez viszonyítva kicsi, csontja kevés, az is csaknem porc, húsa édes, ízre vagy jellegre a disznóhústól alig különbözik; hólyagja kifőzve enyv készítésre nagyon alkalmas. Borral, tejjel és hasonló folyadékokkal több napig el lehet tartani. Egy darab borba vagy tejbe áztatott kenyeret dugnak, a szájába, sokan még jeget is, ha még elevenen messzebbre akarják szállítani kocsin. A Budára vagy Bécsbe élve szállított viza nem megy ritkaságszámba Magyarországon. Egyébként vízben is, árral szemben, hajókhoz kötve vontatják őket. És minél messzebbre viszik ily módon őket, annál inkább megszabadulnak a hazai vizeinkben fölszedett iszapszagtól, és ízesebbek lesznek.