Deák Antal András: A háromszögeléstől a Tisza-szabályozásig. (Források a vízügy múltjából 10. Budapest, 1996)

III. BEVEZETÉS A HÁROMSZÖGELÉS GYAKORLATÁBA - BEVEZETÉS A HÁROMSZÖGELÉS GYAKORLATÁBA

paralelogrammát, mely egy grafikai szelvény mértékét tartalmazza; ehhez rendeljük az adott trigonometriai pontokat, és osszuk a paralelogrammát annyi kisebb paralelogrammára, amennyit a grafikai szelvény a geometrák által egyenkint meghatározott rész-szekciók tartalmaznak és a terepen egymástól 500-800 ölnyire felállított jelekkel , és ezeket a mérőasztal segítségével adott pontokból húzott egyenesekkel kimetszik, ebben a műveletben azonban teleszkóppal ellátott dioptrával kell rendelkeznünk, mivel gyakran figyelemre méltó távolságok adódnak. A nagyobb körző (Stangen Zirkel) segítségével felvett koordinátákat a skálán ellenőrizzük, és pontosan jegyezzük le. Azokon a helyeken, ahol karókat állítottunk, hagyjunk hátra számozott cövekeket, nehogy azokat a felvétel ideje alatt felcseréljük. Az alsóbb rendű pontok meghatározásának ezt a módját grafikai triangulációnak nevezzük, lásd: (Winkler, vom graphischen Trianguliren mit dem Messtische). 6. §. Jóllehet az osztrák területeken a grafikai triangulációnak ez a módja a birtokfelvételeknél általában elfogadottnak tűnik; mégsem tartom helyesnek. Alkalmazása ugyanis olyan káros következményekkel jár, hogy minden fáradozás és gondosság ellenére sem lehet olyan biztos eredményekhez jutni, mint akár egy közepes szögmérő műszerrel. Ismeretes, hogy az említett mérőasztalka segítségével végzett háromszögelési mérésektől miért nem remélhetünk biztos sikert. Elsősorban a következők a mérési hibákhoz vezető mellékkörülmények: 1. A munka közben fellépő hirtelen hőmérsékletváltozás, melynek következtében a mérőasztal is és maga a térképlap is összehúzódik, ill. kitágul. 2. Mivel az egész grafikai szekciót egyetlen egy mérőasztalkán kell megrajzolni, a skálát olyan kicsire kell venni, hogy általa következtében a koordináták felvétele nagyon bizonytalanná válik. Még az is megesik, hogy a szomszédos szelvényekben lévőfix pontokat nem tudjuk megfelelően felhasználni. 7.§. Ezen és más okok miatt a triangulációnak ezt a módját a Magyarországon végzett Dunamappáció során kerültük. Valamennyi fixpontot trigonometriai számítással állapítottunk meg. Ez maximum a következő problémát jelentette: adott három pontból meghatározni a negyediket; ennek a kiszámítása, mégha hosszabb időt igényel is, olyan előnyökkel jár, melyek miatt ezt a többi módszer elé kell helyeznünk. 1. A pontok meghatározásánál csak vékony karókat szoktak használni, melyek a tornyokból vagy a piramisoktól csak ritkán jól kivehetők; míg a tornyokat és a piramisokat masszívabb felépítésüknél fogva messziről is könnyen megkülönböztethetjük. 2. Nem minden torony kínál alkalmas állomáshelyet. 3. Ha a megfigyelést a toronyból végezzük, a szögek központosítása terjedelmesebb számításokhoz vezet, mint a szóban forgó módszer. Továbbá ez a módszer bármely más módszerhez hasonlóan biztos eredményre vezet, mivel azt a három pontot, melyekből a negyediket kell meghatározni, a háromszögelést végző szabadon választhatja ki. (26.§.)