Deák Antal András: A háromszögeléstől a Tisza-szabályozásig. (Források a vízügy múltjából 10. Budapest, 1996)

II. A TISZA FOLYÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOZÁSÁNAK TERVEZETE - A TERV

Némelyek a tölts éralakú torkolatokat az átvágásoknál elméleti okoknál fogva vetik el. Mindezek ellenére mások tapasztalásból állítják ezeknek hasznát s állításukat példákkal támogatják. Mikép és hogyan lehet az, hogy elmélet és tapasztalás ellenkezésbe jöjjenek, azt kifejteni legyen itt feladat. Az elméleti tétel helyességét, igazságát elvitázni nem lehet, hanem az felteszi, hogy az átvágás torkolata meghatározásánál a tudomány szorosan követtessék, és hogy a torkolat mathematical szorossággal ép azon helyre alkalmaztassék,hová az a folyó viszonyaihoz illik: ez azonban a gyakorlatban nem oly könnyen kivihető, sőt ha kivihető lenne is, megfontolandó, mikép a munkálat folyamában a folyó viszonyai változhatnak, s ez által a legszorosabban meghatározott torkolatok is. Ily esetekben vízi építmények által lehet a folyót azon állapotban megtartani, melyben az átvágás torkolatára nézve legkedvezőbb, de ha azokat költséges voltuk miatt mellőzni akarjuk, akkor semmi más mód nincs, mint a torkolatot töltsér alakban bővíteni hogy az által a folyás betérése megkönnyittessék. Ez érdemben egy igen feltűnő és szemmel látott példát lehet felhozni, tudni illik a Dunánál Baján alul az úgynevezett Pörböli átvágás sehogy sem akart sikerülni, valamíg a víz befolyás a torkolat bővítése által elő nem segíttetett és ott tudomás szerint azon eset forgott fenn, mikép a folyás viszonyok az átvágás ásása ideje alatt megváltoztak. Nem menthető azonban azon eljárás, ha az átvágás alsó torkolata töltsér szerben alakíttatik, mert azt semmi okok nem ajánlhatják. Ha a vízsodor iránya az átvágás alkalmazására nem kedvező, olykor a fogó gát helyett az átvágás torkolata felett helyezendő sarkantyú is a czélnak megfelel, mert tudva van, mikép mindazon egyes sarkantyúk, melyek a parthoz azért kapcsolódnák, hogy attól a vízsodrát elüssék, a sarkantyún alól ép azon part megtámadását még elősegítik: ennélfogva a siker csupán attól függ, miszerint ezen sarkantyú úgy helyeztessék, hogy a vízsodor ép azon helyen forduljon a part ellenébe vissza, hová az átvágás torkolata illesztetett. Az ilyen sarkantyú alkalmas helyét a gyakorlott szem kitudja keresni, egyébbaránt a sarkantyút, csak annyira szükség meghosszítni, míg általa a víz sodor az átvágás irányába téríttetik, mit a helyszínén nem lehet eltéveszteni. Már említtetett, hogy az átvágás mélységét a hol csak lehet a legkissebb vízszínre kell ásni, szélessége a körülményekhez képest 4-6 ölre, oldalfalai pedig 1/3 lejtővel hozatnak javalatba, ámbár némely helyeken a föld minősége megfogja engedni azoknak függőleges ásatását. Minthogy a vezéd töltések nem nagy távolságra fognak húzatni az átvágásokból kiemelt föld azokra használtathatik. Legjobb e miatt ha azok az átvágás szélitől 4-5 öl távolságra