Dávidné Deli Matild - Winter János: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
1. A vízgazdálkodás
Az ivó- és ipari vízellátás feladatának megoldásánál a lakótelepeket, községeket, városokat, ipartelepeket, közlekedési Üzemeket stb. látunk el megfelelő minőségű és mennyiségi! ivó-, ipari- és tűzbiztonsági vizzel. A csatornázás és szennyviztisztitás feladatának megoldásánál lakótelepek, községek, városok, ipartelepek, közlekedési üzemek stb. házi és ipari szennyvizeit és fölös csapadékvizeit távolitjuk el, illetőleg tisztítjuk meg a befogadóba való bevezetés előtt. A vlziutak fejlesztésénél folyóink vízi közlekedési viszonyait javitjuk és uj vizi közlekedési utakat létesítünk. A növények életéhez szükséges, hiányzó nedvességet pótoljuk az öntözéssel. A halastógazdálkodás megvalósitására halastavakat létesítünk és azokat vizzel látjuk el, fölösleges vizüket levezetjük. A felsorolt tevékenységek sokszor kapcsolódnak, emiatt részletes tárgyalásuknál helyenként eltérünk az 1. ábra felosztásától. 1.02 A vízépítés és a vízgazdálkodás fejlődésének rövid áttekintése A vízépítés gyakorlata jóval a történelmi feljegyzések ideje előtt kezdett kialakulni. Mezopotámiában a Tigris és Eufrátesz völgyében létesített, Egyiptomban a Nílus-menti öntözések voltak jelentősek (időszámításunk kezdete előtt 4000 év). Előzőleg azonban Kínában és Indiában is létesültek már öntözőtelepek. Az árvizmentesités kezdeteit Távol-Keleten találjuk. Időszámításunk előtt 300-ban a Hoangho folyó mellékén már gátak voltak. Időszámításunk kezdetén a rómaiak hatalmas aquaductokat építettek. Ezeken a főcsatornákon és vízvezeték-hálózatokon kivül a rómaiak lecsapoló csatornákat, töltéseket, vizi malmokat létesítettek. Az ókor sok építménye nemcsak bámulatos nagy méretével tűnt ki, hanem azzal is, hogy bár csak tapasztalatokra támaszkodhattak, hidraulikai és statikai megoldásaik általában helyesek. 1628-ban Castelli vezette be a vízhozam meghatározására a sebességet, bár tévesen, mert szerinte a sebesség lineárisan függ a vízmélységtől. Leonardo da Vinci (1452-1519) egyéb technikai tudományok mellett sokat foglalkozott a hidraulikával is: hajózsilipet tervezett és épített természetes folyókon. Hosszabb szünet után a XVIII. században (1732) Pltot elkészítette ismert sebességmérőjét, Bernoulli a folyadékok áramlása közben végbemenő energiaátalakulásra állapított meg törvényt (1738), majd Chézy (1775) levezeti a nyílt csatornában folyó viz sebességének számítására szolgáló képletet. 1875-ben Fargue folyószabályozási modellkísérlettel oldja meg a Garonne torkolati szabályozásának alapelveit. 7