Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
dődő A-C távolságot, amely a K értékkel egyenlő, a szabályozás határértékeit ismerve, 100 egységre osztjuk. Egy-egy egység a szabályozás 156-os mértékét fejezi ki. Az egyes szabályozási szintekhez szükséges táro- zőtérfogat meghatározására kössük össze a 0 pontot és az A-C vonalon a kiválasztott szabályozási szintet jellemző i pontot. Ezután a V megiuZí határozásánál ismertetett módon, az időben visszafelé haladva, az 0-i egyenessel huzunk párhuzamos metsző egyeneseket és érintőket. Ezek közti függőleges különbségek jelzik a Vj tározőtérfogatokat, amelyek közül a maximális érték lesz az i szintű szabályozáshoz szükséges V. tározótérfogat. A 3-17. ábrán, ennek megfelelően, példaként az i=40%-os szinthez tartozó V érték meghatározását tüntettük fel, ahol - mint látható V = v2 40 40’ Különböző i szintekre elvégezve ezt az eljárást több (K.; V.) illetve (R.; V.) pontot jellemző értékpárt határozhatunk meg. Ábrázolva ezeket a pontokat a K-V illetve az R-V koordinátarendszerben, eredményül az R=g(V) illetve a K = f(V) függvényeket kapjuk (3-16. ábra). E függvényeket figyelembe véve a K nagyságú hasznosítható vízkészlet előállításához szükséges lefolyásszabályozás mértékét (R.) az alábbi ösz- szefüggés segítségével számíthatjuk R. = 1 K - K 1 min K -K pót mm 100 . (3-21) Figyelembe véve a (3-21) egyenletet és a K = f(V) kapcsolatot, az R = g(V) függvény az alábbiak szerint fejezhető ki R. í f(V.) - f(VQ) f<VTSZ> - f(Vo> 100. (3-22) Mivel = 0, igy ha feltételezzük K. és V. között a lineáris kapcsolatot, akkor f(V ) = 0, a (3-22) egyenletből ezután pedig az alábbi egyszerűsített kifejezést nyerhetjük R. í V. 1 TSZ v 100 . (3-23) 87 -
