Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
3.32. A lefolyásszabályozás célja és főbb módszerei A lefolyásszabályozás célja a vizgytljtő egészére kiterjedően térben és időben, mennyiségi, minőségi és energetikai összetevők szerint szabályozni a természetes vízkészletet és ezzel növelni a hasznosítható vízkészletet annak érdekében, hogy a vizkészlet-vizigény egyensúly a vízgyűjtőterületen folyamatosan biztosítható legyen. A lefolyásszabályozás tehát a készlet-igény egyensúly biztosításának készlet oldali eszköze. Két alapvető csoportja különböztethető meg. A közvetlen módszerek a lefolyásnak a kívánatos szempontok (tér, idő, mennyiség, minőség, energetika) szerinti tényleges szabályozására és a vízgyűjtőn eredő természetes vízkészletek hasznosítható hányadának növelésére alkalmasak és alapvetően többcéluak, mig a közvetett módszerek a vízgyűjtőn a lefolyás kialakulásának feltételeit megváltoztatva a kialakulást befolyásolják, mielőtt a mozgó viz még elérné a vízfolyásokat és a folyókat, ahol a tényleges lefolyás-szabályozás megvalósítható. A módszerek első csoportja a vízgazdálkodási rendszerek segítségével fejleszthető ki, mig a második a vízgazdálkodási rendszerek területén belül vagy azon kívül alkalmazható. A lefolyásszabályozás alapvető közvetlen módszerei a következők:- tározás- vízátvezetés (viz export és import)- folyócsatornázás- töltésrendszer- szennyvizvisszavezetés. A lefolyásszabályozás alapvető közvetett módszerei az alábbiak:- komplex vizgyüjtőrendezés (erozióvédelem, vizmosáskötés, stb.)- urbanizáció- légköri vízgazdálkodás- egyéb emberi hatások. Valamennyi módszer közül a legalapvetőbb a tározás. Ezért ezzel részletesebben, mig a többivel vázlatosan foglalkozunk. 3.321 Víztározás A víztározás, mint a természetes lefolyás szabályozásának eszköze széleskörűen elemzett vizkészletgazdálkodása feladat. A tározók hidrológiáját- többek között - Mosonyi, 1947, Chow, 1964, Szesztay, 1966, Csermák és 82