Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása

társai, 1968, V.Nagy, 1969, Zsuffa, 1969, Schultz, 1974 és Klemes, 1975 ismertetik. A determinisztikus tározási szemlélet mellett Zsuffa-Csapó, 1970, Schultz, 1974 és Klemes, 1.975 a sztohasztikus tározás elméletet is elemzik. A tározók méretezését, létesitését a fentieken túl Krempels,

1965, és 1969, V.Nagy, 1971 és Bukovszky, 1972 foglalják össze, figyelembe véve a hidrológiai szempontokon túl a műszaki, gazdasági és igazgatási megfontolásokat is. A viztározás vizminőségi kérdéseit Ollós, 1970 és Dégen, 1972 tárgyalják. A fentiek a felszini víztározásra vonatkoznak.

A felszín alatti viztározás lehetőségeit, módszereit Léczfalvy, 1963.Dégen 1972 foglalják össze. A tározók vizkészletgazdálkodási méretezését 1976- ban OVH szabványban rögzítették (OVH, 1976).

A felsorolt elemzések azonban általában egy-egy tározó szempontjából közelítik a viztározás kérdését. Továbbá a vizsgálatok alapja a gravitációs tározás-elmélet, vagyis az, hogy az egyedi tározók, a tározási szelvényhez kapcsolódó vízgyűjtőterületen eredő és a tározót gravitációsan elérő természetes lefolyás szabályozására alkalmasak. Nem foglalkoznak azonban nagy vízgyűjtőterületek egészére kiterjedő lefolyásszabályozási tározó- rendszerek vizsgálatával, azaz az egységes nagytérségi lefolyásszabályozás tározással való megvalósításával.

A vizgyüjtőfejlesztéssel összefüggésben e fejezetben a víztározást, mint a lefolyásszabályozás legalapvetőbb eszközét, a vízgyűjtő egészére kiterjedő szabályozás szempontjából tárgyaljuk, amely magában foglalja a gravitációs és a szivattyús, illetőleg a felszini és a felszín alatti tározás kérdéscsoportjait egyaránt. E kérdés tárgyalása során ugyanakkor az egy-egy tározó esetére kidolgozott értékelési módszerek (pl. a teljesitőképességi görbe), mint látni fogjuk, a vízgyűjtő egészére is - a vizsgálat részletességétől függően - alkalmazhatók.

Valamely vízgyűjtőben a lefolyásszabályozás mértéke és a vízgyűjtőn levő összes tározók térfogata között az

R = g(V) (3-16)

kapcsolat áll fenn, ahol

R - a lefolyásszabályozás mértéke (%), 0 és 100 között változik,

V - a tározótérfogat (km^).

A szabályozásnak megfelelően az alábbi másik kapcsolat is fennáll

K = f(V) (3-17)

ahol K - a vízgyűjtőterület hasznosítható vízkészlete (lásd 3-2. ábra), általában évenkénti időegységben. Két határértéke van K és K

min pót- 83 -