Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
Az 1965-ben elkészült Országos Vízgazdálkodási Keretterv az augusztusi 85%-os tartősságu természetes lefolyást tekintette természetes hasznosítható felszíni vízkészletnek (OVF ,1965). Jelenleg, a fokozatos szabályozás állapotában a potenciális vízkészletnek szintén egy kritikus, de a korábbiakhoz képest nagyobb hányadát, az augusztusi lefolyás 80%-os tartősságu értékét tekintjük a hasznosítható természetes vízkészletnek. Tározős rendszerek létesítése esetén azonban már ezen a határon is túllépünk és hosz- szabb-rövidebb időszakok lefolyását alapul véve, a lefolyás - általában éves - kiegyenlítésével az augusztusban hasznosítható vízkészletek növelésére törekszünk. A lefolyásszabályozás növekvő mértékének hatására tehát a mértékadó vízkészlet fokozatosan közelit a potenciális vízkészlethez. A lefolyás teljes szabályozásának állapotában a mértékadó vízkészlet már a potenciális vízkészlettel egyenlő, pontosabban annak a szabályozási veszteséggel csökkentett értékével. így a teljes lefolyásszabályozás nyújtja azt a lehetőséget, hogy valamely vízgyűjtő teljes potenciális vízkészletét hasznosíthassuk (Dávid, 1974). Hasonló fejlődést figyelhetünk meg a vízkészlet összetevői között is. Amig a felszíni vízkészletet egy-egy kritikus értékkel jellemezzük, addig külön készlet összetevőként kell tekintenünk a felszín alatti készletet is. Amint azonban közelítünk a potenciális vízkészlethez, a dinamikusan pótlódó felszín alatti vízkészleteket már nem tekinthetjük külön, mivel a vízgyűjtők lefolyása a felszínen és a felszín alatt lejátszódó egységes folyamat és a felszín alatti dinamikus vizek lényegében a felszíni lefolyás hosszabb-rövi- debb ideig felszín alatt tározódott részei. A vizgyüjtőfejlesztéssel, illetve a lefolyásszabályozás mértékének növekedésével összhangban a hasznosítható készletek jellemzése is változik. Kezdetben általában egy csúcsidőszakra illetve mértékadó időszakra vonatkoztatott vizsugár értékkel, később - e mellett - hosszabb időszakra, célszerűen egy évre vonatkoztatott víztömeggel is jellemzik. A hasznosítható vízkészlet és a lefolyásszabályozás kapcsolata matematikailag úgy tekinthető, hogy a lefolyásszabályozás a természetes vízkészlet eloszlási paraméterét vagy paramétereit csökkenti, azaz a természetes eloszlás mértékét csökkenti. Nyilvánvaló, hogy a vízkészlet várható értéke, ami a potenciális vízkészlettel azonos, nem változik, viszont a lefolyás- szabályozás hatására fokozatosan csökken a szórás és igy nő a hasznosítható vízkészlet. Ez utóbbi tehát a lefolyás mindenkori eloszlásának szórásával van szoros kapcsolatban. 81
