Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
A vízigények növekedése és a vízkészletek hasznosithatővá tétele közti "ver senyfutás" azonban időbeli határral rendelkezik, mivel a természetes vagy potenciális vízkészlet, amely valamely vizgyüjtőteríilet hasznosítható vízkészletének felső határát jelenti, hosszú időt és a vízgyűjtő egészét tekintve állandó. E versenyfutás időtartama jelentős mértékben a vizgyüjtőterü- let nagyságától függ. Nagy vizgyíijtők esetén több évszázadot is átvivelhető. A hasznosítható vízkészletek növelése a lefolyásszabályozással végezhető. A lefolyásszabályozás hosszutávu folyamat, amely alapvetően a vízgyűjtőterületen lévő természetes és társadalmi-gazdasági viszonyoktól függ. A világ számos országában a természetes lefolyási viszonyok megváltoztatására irányuló tudatos emberi beavatkozás átfogó méretekben lényegében a múlt század derekán indult meg. Ezt az időszakot alapjában véve a káros vizek szabályozására irányuló törekvés jellemezte. A jelen században elsősorban a vízfolyások szabályozására, a hasznosítható vízkészletek növelésére törekedve, a lefolyás fokozatos szabályozásának állapotában vagyunk. Természetesen - a vízgyűjtők és az eddig végzett beavatkozások nagyságától függően - a szabályozás mértéke ma még eltérő. A jövő század vizgaz - dálkodási feladata lesz a lefolyás egy-egy vízgyűjtő vagy több összekapcsolt vízgyűjtő egészére kiterjedő teljes szabályozása. Történelmi fejlődés szemléltetésére vizsgáljuk meg az évi maximális és minimális vízállásoknak, valamint a vizjátéknak a változását egy folyó kiválasztott szelvényére vonatkoztatva. A változások a szelvény fölötti vízgyűjtőn végzett lefolyásszabályozás és egyéb emberi beavatkozás hatására alakultak ki. A természetes lefolyás időszakában feltételezhető, hogy az évi maximális és minimális vízállások átlaga állandó és értékeik ingadozása az átlag körüli. A lefolyás fokozatos szabályozásának időszakában viszont az évi maximális vízállások átlaga az időben növekszik, mig az évi minimális vízállásoké csökken. Egyidejűleg az értékek ingadozása az átlag körül csökken. Ezt a hatást a növekvő emberi tevékenység okozza az árvédelmi töltés és tározó rendszerek építésével, valamint a többcélú vízszolgáltatást végző vizgazd álkod ás i rendszerek kialakításával összefüggésben. A III. időszak előtt a változás mértéke csökken. A III. időszakban a teljes lefolyásszabályozással összefüggésben mindkét vizsgált vizszint átlaga állandó értékűvé válik. A vizjáték - a fentiek alapján - az I, III. időszakban lényegében állandó, mig a II. időszakban változó jellegű. Magyarországon például a Tisza-völgyben, amely ma a fokozatos szabályozás állapotában van, az elmúlt 130-140 év alatt a vizjáték jelentősen nőtt, egyes helyeken 5-6 m-el (3,5. táblázat). 79 -
