Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
4. Az átlagos viszonylagos vízhiány, amely a T tárgyidőszakban, a vízhasználók által igényelt, de részükre ki nem szolgáltatott vízmennyiség, valamint a T folyamán igényelt összes vízmennyiség hányadosa. Matematikailag kétféleképpen is definiálható: = J_ / [i-JiÖL" T Kft) < Kt* L 1(1' illetve A = Kft) < Itt r 6 T K(t)< i(t> « dt (3-10) (3-11) / l(t) dt A A ill. A vízkészlet-vízigény egyensúlyi mutató a vízhasználók zöo mének esetében közgazdaságilag megalapozottabb döntéseket tesz lehetővé, mint a 2^ mutató (Domokos, 1971). A zA , ill. A mutató kiszámításához a Kft) vízkészlet-időfügg- vény helyett a vele egyenértékű Ffx) = P [Kft) < x] (3-12) vizkészlet-eloszlásfüggvényt használhatjuk. A vizgyüjtőfejlesztés előrehaladásával mindinkább felmerül a készletigény egyensúly vizsgálatának szükségessége azon az alapon, hogy mind a két mennyiség jelentősen változik az időben, azaz mindkettő sztohasz- tikus jellegű. A készlet-igény egyensúly ilyen szemléletű értékelésének alapjául Domo- kos, 1974 a vízkészlet és a vízigény együttjárásának elemzését és értékelését javasolja. A K_ és J valőszinüségi változó együttjárása az együttes gyakorisági függvénnyel jellemezhető, amely az együttes gyakorisági táblázattal közelíthető. A táblázat oszlopai a _K_, sorai az I_ változó egy-egy lehetséges értéksávját jelölik. A táblázat_j-edik oszlopa és k-adik sora által meghatározott mezőbe az a a gyakorisági szám keJk rül, amelyik megadja, hogy az összesen s darab (K , 1 ) észlelt értékpár közül, hány felel meg a mező feltételeinek: jk ZT K. , K. ^ K. J-l i ] 1. , < I. k-1 í- 72
