Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása

Az egyensúly fenti tartalmú jellemzése több mutatóval vagy azok valamelyikével történhet (V1TUKI, 1968. Domokos, 1971):

1. A vizhiányos időszakok aránya (tH ), amely a T tárgyidőszak folyamán fellépő vizhiányos részidőszakok ( £■’.) összegét viszonyitja a teljes tárgyidőszakhoz, azaz 1

100 . -^r

T

K(t) < I(t) t t T

j

i=l

z

i=l

At.

1

. 100

(3-7)

n

ahol A t. = T.

i=l 1

A készlet-igény egyensúly kielégitő, azaz a vizhasználat vizigény kielégítésének biztonsága megfelelő, ha ■$* ahol 7^* a vizhiányos időszakok megengedhető, normativ értéke. A magyar vizkészletgazdálko- dási gyakorlatban eddig szinte kizárólag ezt » mutatót alkalmazták. Az ivó- és ipari vízellátás szeptemberre vonatkoztatott 1%-os, az öntözés vizigénye augusztusra vonatkoztatott 15-20%-os normativ vízhiányt képes tűrni.

2. A kiszolgáltatható vízkészletnek a norma szerinti vízigényhez viszonyi- tott értéke

k(t) % = Kt) • 100 (3'8)

9

Egy í'dott (mértékadó) időpontban a vízhiány viszonylagos mértékét, vagy az un. vizbiztositottság mértékét jelöli. Mértékadó alsó határértéknek általában 80-90% javasolható. Ha k(t) értéke ez alá süllyed, a vizhasználat gazdaságos működése a vízellátás szempontjából meghiúsul.

3. A vízhiány nélküli időszakok aránya

C % = . 100 (3-9)

n

ahol 1 a vizhiányos időszakok (évek, hónapok) száma, n a vizsgált összes időszak (évek, hónapok) száma.- 71 -