Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
nyék biztosítása (például az élet és lakáskörülmények javulása a szennyvízelvezetés hatásaként, a belterületi vízrendezés következtében az esős időszakban kedvezőbbé válő környezet, stb.). E célkitűzések teljesítése érdekében a vízgazdálkodási rendszer képes kell legyen- a természetes vízkészletek térbeli, időbeli, mennyiségi, minőségi és energetikai szabályozására;- a vízkészlet tulajdonságainak módosítására;- a természetes hidrológiai viszonyok káros hatásainak megszüntetésére;- a különböző vízhasználatok mennyiségi, minőségi és energetikai követelményeinek kielégítésére, valamint a szennyvíztisztítás követelményeinek optimális teljesítésére, folyamatos és gondos emberi szabályozás utján. A fenti jellemzőknek megfelelően a vízgazdálkodási rendszer alapvető célja a teljes vízgyűjtőre kiterjedően, folyamatos és dinamikus egyensúly létrehozása és fenntartása a vízkészletek és vízigények között. A dinamikus egyensúly ki kell terjedjen a térbeli, időbeli, mennyiségi, minőségi és ener- getikei szempontok összességére. 3.24. A készlet-igény egyensúly értékelése A vizkészlet-vizigény egyensúly szabályozásának fontos eleme, a vizkész- letgazdálkodásnak fontos eszköze az egyensúly értékelésére szolgáló módszerek, értékmérők rendszere, amely szintén alapvetően összefügg a viz- gyüjtőfejlesztés folyamatával. A fejlődés alacsonyabb szintjén, amikor a természetes vízkészletek szabályozása a vízgyűjtő egészére kiterjedően még viszonylag kismértékű és az egyensúly értékelése a kritikus augusztusi, mint mértékadó időszakra és csupán a mennyiségi szempontokra terjed ki, az egyensúly értékelésének alapja egy olyan vízgazdálkodási vízmérleg, röviden vízmérleg, amelyben a 3.1. fejezetben már említett 'jf ill. mutató formájában a készletek és igények egyszerűsített determinisztikus, mennyiségi összemérésére kerül sor. Természetszerűleg az egyensúly ilyen értékeléséből nyerhető információk a fejlődésnek ezen a szintjén megfelelő tartalommal rendelkeznek a meghozandó vizgyüjtőfejlesztési döntések kellő megalapozásához. Eszerint az egyensúly értékelésének alapja - alapvetően egy-egy, a víz- használat szempontjából tekintve - két elem, a vízkészlet és a vízigény Ősz- szemérése. Lényegében feltételezzük ekkor, hogy a mértékadó és igy állandónak feltételezett vízigény egyben rendelkezik az azonos nagyságú szolgáltató rendszerkapacitással is.- 70 -
